Láttam nyilvános blogot aminek a készítője olyan hangzatos kijelentésekkel indít, hogy minden nap írok majd egy bejegyzést.. aztán a blogja 3 héttel később elegánsan beleáll a földbe.

Amikor elkezdtem írni a 100lepes blogot, szembesültem vele, hogy az írás - bár szeretem - rengeteg időmet elviszi. Általában a bejegyzéseket nem csak leírom 'oszt jól van, hanem vagy harmincszor átszerkesztem. Igaz menet közben nagyon megszerettem ezt az iteratív folyamatot, mert a témakörök kidolgozásával ezerszer többet tanulok, mint ha csak simán olvasgatnék róluk. 

Miért került parkolópályára?

Bő fél éve elkezdtem egy tréninget aminek az online vállalkozás építéséhez szükséges készségek elsajátítása volt a célja. Ez egy nagyon intenzív és kimerítő időszak volt, ami ahhoz, hogy eredményeket szállítson körülbelül a figyelmem 100%-át követelte az elmúlt hónapokban. Emiatt szükséges volt a blogot parkolóra raknom, mert akármennyire is klassz - tökéletes el tudta volna lehetetleníteni, hogy egy másik fontos területen haladjak az életben. 

Meddig tart?

A következő másfél két hónapban még szeretnék bizonyos mérföldkövet elérni az online vállalkozás építéssel kapcsolatban amik a színfalak mögött zajló ám erősen meghatározó lépések. 

Ezért valószínűleg az elkövetkezendő két hónapban még nem fog felkerülni egy darab új bejegyzés sem, utána viszont olyan témaköröket szeretnék kidolgozni, mint:

•  A Kognitív torzítások
• Irracionális Hiedelmek
• CBT
• Objektivitás
• és Hatékony Cselekvőképesség

Ha szeretnél értesítést kapni ezekről a bejegyzésekről nyomj egy like-t a 100 lépés facebook oldalára ahonnan értesítést fogsz kapni amikor indulunk tovább! 

Hibázni jó

Ha egy projektbe kezdesz bele, jól használható az az analógia, hogy először is kell egy terv. Viszont nem érdemes a végtelenségig csiszolgatni - minden lehetőséget kigondolni - mert úgy az életbe nem kezdesz bele.

A terv csak az elindulást szolgálja - hogy megszerezhesd azokat a tapasztalatokat amik alapján egy sokkal jobb tervet tudsz készíteni. Egy 2.0-s verziót, amivel már négyzetesen jobban tudsz hasítani. Hogy miért? Mert már elkövetted a hibákat (!) és tudod, hogy mire kell odafigyelned legközelebb. A hibákat nem elkerülni kell, hanem tanulni belőlük. Ez az iterativ fejlődés kulcsa. Ami egy sokkal hasznosabb megközelítés, mint ha próbálnál tapasztalatok nélkül mindent tökéletesen csinálni és ezzel teljesíthetetlen elvárásoknak megfelelni. 

A perfekcionizmus bűn

A napokba fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy fél év múlva elindítok egy új projektet, amit már erősen a közösségi média irányába szeretnék tolni. Egy fókuszáltabb és gyakorlatiasabb anyagot szeretnék előállítani, amik kiindulópontként szolgálnak pár hasznos készség elsajátításához.

A 100lepes ezt a "nagyobb célt" hivatott szolgálni, ugyanis szükségem volt hozzá egy olyan platformra, ahol elkezdhetek hibákat elkövetni. Mit értek ez alatt? 

Ha beleolvasol látod, hogy a megfogalmazásom leginkább öncélú, nem használok túl sok figyelmet megragadó technikát - mint ütős bejegyzés címek, aktualitások stb... (Erre a 3 dologra figyelj amikor a Belga - Magyar meccset nézed vasárnap.. LOL - mekkorát menne egy ilyen bejegyzés most, a Nemzeti Sport tudja :P)

Szóval meglepődtem mikor reggel láttam, hogy 1000+ lapletöltést kapott az előző - Erőszakmentes kommunikációról írt bejegyzésem. 

Elsődleges kommunikációs minták

A Üss vagy fuss reflex mindenkibe mélyen van kódolva. Ez a primitív reakció évmilliókig a túlélésünk zálogaként tett jó szolgálatot, ezért kitörölhetetlen mintaként vésődött bele az agyunkba. A kommunikációban ez úgy jelenik meg, hogy (vélt) verbális támadás - mondjuk bírálat vagy kritika esetén a racionális gondolkodás háttérbe szorul és egy öntudatlan minta könnyen védekezésre, visszavonulásra vagy támadásra kényszerít minket. 

Egyik sem lesz jó egy konfliktus megoldására, továbbá hatalmas amatőr benyomását kelti rólad, amikor a fentiek szerint jársz el problémás helyzetekben.

Az Erőszakmentes kommunikáció (továbbiakban EMK.) az asszertív kommunikációnak egy megjelenési formája. A modell alkalmazása megadja a lehetőséget, hogy gondolkodj és ne egy impulzus vezérelt majom módjára kezeld a problémás helyzeteket. Minél több alkalommal tudod élesben működtetni a modellt, annál jobban csökken az érzelmi reaktivitásod feszült helyzetekben. 

A modell

A EMK 4 lépésből áll:

Nekem az első gondolatom az volt, hogy 'Na nemáár'... Akkor most ahelyett, hogy csak spontán elmondanám ami megfogalmazódik bennem, így agyon kell bonyolítanom a mondanivalóm?! Szerencsére ez a tévhit hamar eloszlott.

Az EMK lényege a 4 alkotóelem tudatosításában rejlik és nem az elhangzott szavakban. Ez az elején többlet energia befektetést igényel, cserébe egy olyan készséggel leszel gazdagabb, amivel úgy tudsz együttműködést kialakitani emberekkel, hogy a bézbóz ütőket sem kell használnod hozzá.

Fontosnak tartok két dolgot leszögezni:

• Az EMK nem a Szent Grál - Nem minden helyzetben az asszertív a legjobb kommunikációs forma - időnként az agresszív, máskor a szubmisszív célravezetőbb. 
  
  
• Az asszertív kommunikáció előfeltétele, hogy tudj konfliktusokat vállalni - szembe menni a másik fél esetleges nemtetszésével. Nem akarod a végtelenségig egyeztetni az érdekeidet másokkal. Továbbá nem akarsz mindenkivel "FULLKORREKT" lenni. Modell alkalmazása nem jelenthet engedélyt egy gyenge viselkedésre.

Az életidegen (együttműködést gátló) kommunikáció

Ha ezeket túl gyakran használod nem csak megnehezíthetik, hanem ellehetetlenítik, hogy mások együtt akarjanak működni veled:

Morális ítéletek - Te hülye idióta, stb.. Ez azt feltételezi, hogy akinek a viselkedése nem a mi értékrendünkhöz igazodik az hibás vagy rossz ember. (pl.: az a baj veled, hogy.. , nem helyes, amit csinálsz.... , Te ... ilyen vagy)

Ha az értékrendedet nem látod a környezetedben érvényesülni, nem azt jelenti, hogy valahol hiba van, csak azt, hogy más emberek másképp gondolkodnak. Ami egy banális gondolat, de sokszor nehéz elfogadni.

A másik a személyes felelősség tagadása. (pl.: Ő bűntudatot kelt bennem, meg kellet tennem, mert muszáj.. ) Az ehhez hasonló kifejezések elkendőzik azt a tényt, hogy felelősek vagyunk a gondolatainkért, érzéseinkért és tetteinkért.

A vágyaid követelésként való megfogalmazása is 100%, hogy ellenállást fog kiváltani másokban - ne csináld!

Konkluzió

A módszer gyakorlása időt vesz igénybe, viszont fejleszti mind az önérvényesítési mind az empatikus képességet, és segít elfogadni a tényt, hogy a legtöbb esetben nem tudod az érdekedet érvényesíteni a másik kárára, hanem egy win-win szituáció kialakítása a leghasznosabb. Bővebb információért Dr.Marshall B Rosenberg: A Szavak ablakok vagy falak c. könyvét illetve a youtube-n megtalálható előadásait ajánlom tanulmányozásra. 

Senki nem akar olyan úton haladni aminek a végén kiderül, hogy zsákutcába visz.

Ez az analógia most leginkább az emberekre vonatkozik.. a TALÁN emberekre.
De nem az ő hibájuk,  ha bekajálod ezt a hülyeséget - ha egy talánt igennek veszel. (vagy ha nem vagy tisztába az érdekeiddel)

Szerintem szerdáig vissza tudom adni a pénzed.. 
Még nem tudom, hogy alakul a jövőhetem...
Valamikor találkozhatunk, de maradjunk inkább a facebookba...

Pár talán-t az életed során biztos bekajálsz, lehet kicsit többet is mint kellene.. és akkor jön el a pont, hogy azt mondod... oké, akkor eddig és nem tovább! 

Azért irtam a Polarizálást a #021-ik lépésnek, mert nagyon sok  időt/energiát tudsz spórolni, ha csak két dolgot vagy hajlandó elfogadni az emberektől:

Igen vagy Nem?

Ha igen, az klassz - ha nem akkor rákérdezhetsz (!) a miértjére, és átgondolhatod (!), hogy érdekedben áll-e a jobban a másik fél javára igazitanod a feltételeidet. De valahol a képletbe kell lennie egy egyenes választó vonalnak, hogy meddig igen - és mikortól nem.

Nem lehetsz egy megfoghatatlan massza, ami úgy hajlik ahogy a környezete épp megkívánja, és te sem akarsz olyan emberekkel foglalkozni akik nem képesek felelősséget vállalni a döntéseikért.Ha valaki egyértelmű kérdésre sem tud egyértelmű választ adni, vagy nagyon baszakodik a feltételeiden - annak mond, hogy köszi, de így inkább én nem.

Bejegyzések szempontjából nem ez a hónap volt a legtermékenyebb. Egy cikket irtam arról, hogy miért érdemes elkülöniteni a fontos feladatokra az időt és ezeket az idősávokat tiszteletben tartani, illetve tartatni (!) másokkal. 

900. oldalánál járok a Veszett Világgal, körülbelül 120 oldal van még hátra - szépen kibontakozik benne Ayn Rand objektivizmusnak nevezett filozófiája - ami erősen a racionális önérdek követése, továbbá a kapitalizmus mellett teszi le a voksát. (egy hasznos nézőpont abban az esetben, ha valakire jellemző, hogy "túl rendes" a környezetével, és hajlandó "fedezetlen csekkeket" elfogadni)

Sikerült mélyebben megérteni pár olyan dolgot, amivel korábban csak informálisan voltam tisztába. Arról beszélek, hogy a tapasztalatok, hogyan befolyásolják a hiedelmeidet.. a hiedelmeid az önképedet, ami később visszahat a cselekedeteidre. Egy számomra fontos területen sikerült ezt átlátnom és ez további érv amellett, hogy az tapasztalati tanulás sokkal nagyobb jelentőségű mint az informális tudás.

Áprilisba javítottam a fizikai energia szintemen, a május pedig egyértelműen a figyelem irányításának készségéről - a mentális energia menedzseléséről szólt.

A kérdés, amit a következő hónapban boncolgatok, hogy a fegyelem mint érték, hogy jelenik meg a hétköznapjaimba. 

Az embernek van egy alapvető vágya a befolyásra. Én legalább is mindig egy klassz készségnek gondoltam, ha valaki együttműködésre tudja bírni a másik felet, akár kis -akár nagy dolgokban. Egyszerű levonni azt a következtetést, hogy egy szubmisszív emberrel szemben láthatóan könnyen érvényesítheted az érdekeidet, ha agresszíven kommunikálsz. De ez nem a te erősséged - sokkal inkább a másik fél konfliktus kerülése miatt van.

Ugyanez a kommunikációs "stílus" másokban leginkább csak ellenállást vált ki, ami gátat szab az együttműködésnek. Ezért a a hónap második felétől a kommunikáción belül az erőszakmentes kommunikációval fogok foglalkozni.

Végig akarom naplózni a 8 hetes meditáció programot, hogy ezzel is nagyobb figyelmet szenteljek neki. És egy laza diétát is lenyomok a következő hónapban. Ez amúgy is tervben volt, de LifeT!lt-re napokba kikerült bejegyzés ezt tovább motiválta bennem.

Ezt a bejegyzést azok a feladatok ihlették, amik annak ellenére, hogy fontossá lettek delegálva, gyakran átcsúsztak a "következő hétnek" nevezett megfoghatatlan ködbe.

Minden tervezés alapja, hogy az kapjon helyet a határidő naplónkba amit valóban akarunk. 
Van egy remek történet egy Nobel díjasról.. Az egyik nagyvállalat felkérte, hogy beszéljen nekik az időgazdálkodásról. Kiált a hallgatósága elé egy üveg edénnyel és azt mondta: ,,Mindazt amit megoszthatok önökkel az időbeni tervezéssel kapcsolatban 2 perc alatt be tudom mutatni." 

Fogott rakás nagyobb követ és színültig rakta velük az üveget, aztán fogott egy maréknyi kavicsot és beleszórta azt is, majd beleöntött egy kis homokot, végül pedig egy kis vizet töltött az üvegbe - így szépen belefért minden. A tanulság elég nyilvánvaló:

Mindig a nagy kövekkel kell kezdenünk, máskülönben a többi nem fog beleférni.

A nagy kövek azok a dolgok, amiket nagyon szeretnénk megvalósitani. Ha nem illesztjük be ezeket a naptárunkba és nem ragaszkodunk az ezekre elkülönitett idősávok tiszteletbe tartásához, akkor soha nem csináljuk meg őket. A kisebb jelentőségű dolgok mindig be fognak szivárogni és nem marad hely másnak.

Felértékelődő készség

Ami az előrehaladást fogja biztosítani, az a legtöbb esetben fókuszált munkával eltöltött idő. 

A fókusz nem az, hogy egy valamire igent mondunk, hanem ha nagyon sok mindenre nemet.

Egy impulzusokkal túlstimulált világban felértékelődő készség, ha valaki képes nemet mondani a külső ingerekre és időszakosan egyetlen egy feladatra irányitani a figyelmét.

Érdemes elkülöniteni, hogy mik azok az előrelépést jelentő tevékenységek, amik a haladást biztositják, és meghatározni azt az idősávot amikor a figyelmedet 100%-osan ezekre a feladatokra forditod.

Ez az időszak szent, de ehhez két oldalú védelmet kell felállitanod:

Az első veszély

Az első a környezeted irányába, akik random időpontokban igényt formálnak a figyelmedre. Ezt megtehetik a nap nagy részében, de azokban az időszakokban amikor dolgozol nem.

Ehhez a legjobb ha már a hét vagy a nap elején kijelölöd azokat az idősávokat, amikor az előrehaladásra fókuszálsz. Ha valaki erre az időpontra rápingel, akkor nyugodtan mondhatod, hogy: 

bocs, de akkorra már más dolgom van.

Ha nem különíted el ezeket az időszakokat, akkor könnyen lehet, hogy pont a legfontosabb teendők szorulnak ki az időbeosztásodból (!)

Társadalmilag elfogadott, hogy nem várjuk el, hogy valaki az előre lefixált napirendjét boritsa a mi kényünk-kedvünk miatt. Ha előre kijelölöd azt az időszakot, amikor az előrehaladásra fókuszálsz és prioritásként kezeled, azzal a dolog egyik fele ki van pipálva.

A második veszély

Meg van a szabad időblokkod, a környezeted is békén hagy, te belekezdesz a munkába, de egy kis idő után reflexerűen beirod a böngészőbe, hogy facebook.com... csak gyorsan megnézel valamit csak pár másodperc.. de meglátsz egy érdekes bejegyzést a hiroldalon, megnyitod.. és már el is basztad az egészet! Az öszpontositott figyelmed kártyavárként dől össze. Elég sok formája van ahogy szabotálhatod magad, most csak hoztam egy mainstreem példát a sok közül.Igen, a második veszély te magad vagy. Az agy evoluciós okokból energiatakarékos ezért időnként mindenkivel megtörténik, hogy a figyelme a fókuszált munkáról automatikusan egy energia befektetést nem igénylő tevékenységre terelődik. Ez a hatás sokszorozódik, ha az elvégzendő feladat még bizonytalanságot is kelt benned, pl.: egy olyan területtel kell foglalkoznod, amiben még nem vagy kompetens. (és ha engedsz a figyelemeltérítésnek, akkor nem is leszel)

Ha nem vagy hozzászokva a fókuszált munkához, akkor ezt bizony gyakorolni kell.
Kezdetben határozz meg rövidebb időblokkokat, viszont fektess le szabályokat erre az időszakra, hogy mi az amit kizársz a figyelmedből (mire mondasz nemet).

Pl.: Amikor dolgozom, nem olvasom el az üzeneteimet (én ebben az időszakban ki is lövöm a netet) vagy amig edzőterembe vagyok, nem nyomkodom a telefonom, mert attól nem leszek izmosabb, ha ezt csinálom:
A lényeg, hogy abban a meghatározott időszakban minél inkább le tudjuk szűkiteni a mentális fókuszunkat.

Tedd könyebbé a magad számára:

A figyelemre érdemes úgy gondolni mint egy izom, amit ha megfeszitesz (egy dologra fókuszálsz) erősödik, ha nem használod elsorvad. Kellemetlen ha valaki egy impulzus vezérelt-egysejtűként viselkedik, mert képtelen korlátok közé szorítani saját magát.

Olyan mint az erőnlét.. senki nem kényszerit, hogy gyakorold, csak gyengén kurvára nem leszel hatékony.

3(+1) tipp ami mentén el tudsz indulni a figyelmed edzésének irányába:

• Kezd rövidebb időblokkokkal: kezdetben akár napi 1 pomodoro (25 perc), de az lézerfókusszal
• Meghatározott feladat. Fontos, hogy amikor elindul az időblokk akkor már pontosan tudd, hogy mit fogsz csinálni.
• Helyszin váltás: Sok esetben lehetetlen, vagy nagyon nehéz a megszokott környezetben dolgozni. Én is észreveszem magamon, hogy ha fogom magam és beülök egy kávézóba, ott sokkal eredményesebb munkát tudok végezni mint otthon, ahol millió dolog terelheti el a figyelmem.
  
  
• (+1) meditáció: Sok gyakorlat pontosan arról szól, hogy a figyelmedet egy pontra irányitod, majd egy idő után az elterelődik, te ezt észreveszed és visszairányitod. Idővel egyre hosszabb időre leszel képes megtartani a figyelmed, és egyre hamarabb veszed észre azt is, ha elkalandozik. Nem tűnik nagy dolognak, de pár hónap elteltével a neuroplaszticitás miatt elég jó irányba huzalozza át az agyad. Ha eddig nem gyakoroltad én nagyon ajánlom, hogy iktass be egy időszakot az életedbe amikor a meditációt elsajátítod. 
  Hogy miért hasznos, arról már én is írtam korábban.

 A 20. lépés nekem egyértelműen az, hogy több fókuszált munkával eltöltött időszakot jelölök ki az életembe.

Ezt a bejegyzést először úgy akartam megírni, mint ha általánosságban mindenkire igaz lenne. De be kellet látnom, hogy nem az, ezért muszáj vagyok szimplán csak magamra vonatkoztatni.

Pár dolog egyenlőre nem "az ideális" az életemben, és az egyik ilyen tényező a rendelkezésemre álló szabadidő = kevés (amihez hozzá kell tennem, hogy ha túl sok lenne, valószínűleg nem kezelném eléggé értékként, és nagy részét hagynám elfolyni) 

Alapfelállás

Ha szummázom a fejembe lévő célokat, és összevetem a haladásom sebességével akkor kijön, hogy a szűk keresztmetszet az idő, és ebből kifolyólag számomra prioritás, hogy hogyan menedzselem azt...és kimondom: igen ezzel egy plusz feszültséget vállalok magamra, tudatosan.

Amikor megkérdezem magamtól, vagy mástól, hogy mennyi szabad idővel rendelkezik, akkor arra gondolok, hogy mennyi időt tud egy fókuszált alkotói munkára felhasználni. 

A legtöbben azt mondják hogy úgy nagyjából 5-6 órát. Tényleg? Na az tök jó!

Emberünknek van egy 8 órás munkája, ugye oda el is kell jutni, ugye reggel le kell zuhanyoznod, kaját csinálnod, felöltöznöd. Ezzel az idővel nem te rendelkezel. Ha nincs egy rabszolgád, akkor a boltba is neked kell elmenned, mondjuk erre számoljunk fél órát. Ja és az alvás - szintén nem te rendelkezel vele - kell aludnod, számoljunk erre is 8 órát. 

Ha így utána számolsz, akkor kijön, hogy marad egy nap 3-4 óra, amit szabadon felhasználhatsz.  (bár ez nettóban szerintem még kevesebb, mert nem számoltuk bele a csipcsup beeső teendőket, üzenet váltásokat, stb)

Szóval annyi lenne a lényeg, hogy van minden nap 3-4 olyan óra, ami meghatározó tud lenni, hogy mivel telik el.

Egy 40 perces sorozat megnézése, vagy a szükségesnél hosszabb időtöltés egy közösségi média site-on az én esetemben totálisan telibe tudná baszni, hogy haladjak a céljaim felé.

A mentális energia, lényegében a figyelmed irányításának a képessége a számodra fontos tevékenységek irányába.

Nem mindegy, hogy valamit csak csinálgatsz, vagy lézer fókusszal elvégzed a feladatot. Nem mindegy, hogy valami napról napra átkerül a következő napi to-do listádra, vagy beleállsz a munkába és befejezed azt.

Két eszközről szeretnék beszélni, amiket az utóbbi időben kezdtem el használni és érezhetően növelték a produktivitásom:

Pomodoro technika

Az egyik a pomodoro technika, aminek a lényege, hogy meghatározol egy feladatot, majd 25 percig csak azzal foglalkozol. Ebbe az időszakba nem nassolsz, nem nézel fel a facebookra, nem mész wc-re, csak és kizárólag egyetlen egy feladat van 25 percig a figyelmed középpontjába.
Igazából ez egy faék egyszerű módszer. Abban segít, hogy meghatározott időszakokra egy bizonyos feladatra fókuszáld a figyelmed. Ha belegondolsz, sokszor pont ezért nem készül el egy feladat, mert pittyen a telefonod, látsz egy érdekes cikket, eszedbe jut, hogy rá kell keresned valamire, vagy egy nehézséget jelentő feladat közbe 5 percenként felállsz megnézni mi van a hűtőben. Ergo hagyod, hogy a figyelmedet a külső behatások szétdarabolják.

25 percig a fenti dolgokat lehet nélkülözni, utána jön egy 5 perces szünet, majd ha szükséges belevágsz a következő 25 perces sprintbe. Viszont a tapasztalat, hogy meglepően sok dolgot el lehet intézni 25 perc koncentrált munkával. 

A Google Playen van egy csomó csili-vili alkalmazás ami pont ebben támogat. De gép előtt én pl a tomato-timer.com honlapot szoktam erre a célra használni.

Számomra leghasznosabb az olyan "nehéz", ellenérzés kiváltó feladatok elvégzésében jelentett segítséget, amiket rendszeresen tologattam magam előtt. Eléggé alacsony hatékonyságú az a munka, amit folyamatosan megtörsz csip-csup apróságokkal. Szóval ami kell: Meghatározol egyetlen egy feladatot és 25 percig csak azt csinálod.

IDoneThis.com

A másik eszköz - egy külső elszámoltató rendszer. Az IDoneThis.com pontosan azt csinálja, hogy minden nap rákérdez, hogy mi lett ma befejezve? Ugyanis nem mindegy, hogy valamit csak csinálgatsz, vagy el is készül a munka. És ha magadnak dolgozol, akkor könnyen elképzelhető, hogy vannak napok, amikor nem szívesen vállalsz kihívásokat, viszont amikor sok ilyen nap követi egymást - az gáz.
A rendszerbe bejelentkezve lehet #hastagelni a feladatokat, illetve egy jól átlátható PDF-be kiexportálni az elmúlt napokat - így könnyen átlátható, hogy az előző két hétbe csináltál-e valamit, ami a célod felé visz, vagy csak a lábadat lógattad és megnéztél két Trónok Harca évadot.

Vettem mostanában 4-5 könyvet, de még egyikbe se tudtam beleszagolni, ugyanis egy hónapja magába rántott az Atlas Shrugged. 600. oldalnál járok és még kb 500 van hátra

Februárba egy hosszabb bejegyzésbe érveltem a meditáció mellett. Pár napra rá belekezdtem egy 8 hetes meditációs programba. Úgy terveztem, hogy Április közepén érek a végére, majd a hónap végén egy bejegyzésbe sűrítem a tapasztalataim. Pár héttel előrébb hoztam ezt a bejegyzést. Mondom, hogy miért:

Fail

Nem csináltam végig. Pedig amikor elkezdtem naivan azt feltételeztem, hogy szuper fegyelmezett tudok lenni 8 héten keresztül. Elvégre csak napi pár percről van szó. Ráadásul egyértelmű volt, hogy ez a pár perc mindenféleképpen hasznos lesz a számomra. Ettől függetlenül a 8 hét eltelt, szóval levonom a következtetést:

Az első 3 héten gyakoroltam minden nap. Akkor is amikor jó volt, akkor is amikor nem annyira. Úgy voltam vele, hogy a lényeg, hogy azt az időt mindenképp rászánjam, ne maradjanak ki napok. Célnak nem bármiféle megvilágosodást (wtf!?), hanem egy folyamat - a gyakorlás fenn tartását jelöltem meg.

Viszont a 4. hét környékén elkezdtek szétcsúszni a dolgok, folyton rohanásba voltam és kevésbé kezeltem prioritásként a meditációt - Ha belefért csináltam, ha nem fért bele nem.

Az első 3 hét, rendszeres gyakorlása hozta az eredményeket - egyre könnyebben ment, egyre hosszabb ideig, egyre tudatosabban zajlott a gyakorlás. Viszont ahogy a negyedik héten megtört a rendszeresség megszűnt a fejlődés. Egyre könnyebben terelődött el a figyelmem és egyre nehezebben tudtam átlépni a "zavaró" gondolatokon. Ezt valahol kudarcként éltem meg... és BENGG - szétesett a program.

Tanulság

Most ostorozhatnám is magam, hogy bevállaltam és nem csináltam végig, mekkora csíra vagyok, de inkább úgy tekintek rá, hogy:

Héj, végül is 3 héten keresztül rendszeres gyakoroltam, minden nap - ez király, büszke vagyok rá! 

Ez a pár hét megerősítette azt, amit valahol korábban olvastam:

Hülye aki nem meditál

Igen, átmentem azon, hogy az elején szívás, meg fölösleges időtöltésnek tűnik, sőt néha idegesítő! Az elején.. amíg nem sajátítottad el. Utána viszont szép lassan egyértelművé válik, hogy ez mennyire egy hasznos dolog és nagyon sokat ad.

Szinte minden esetbe kitisztította a fókuszomat, utána sokkal frissebben tudtam bárminek nekiállni. Ha lefekvés előtt végeztem, akkor sokkal jobban aludtam. Általánosan koncentráltabbá váltam. És mélyebb megértések álltak össze a fejembe, amikhez szükséges volt a csend, mert egy mentális zajba ez lehetetlen lett volna. 

A következtetés az, hogy amatőr dolog lenne hagyni szétesni ezt a szokást, mielőtt mélyebb gyökereket vert volna. Ezért a következő hetekbe újra erőteljesen a Fókuszom középpontjába lesz a meditáció gyakorlása.

A két rossz

Két szélsőséges viselkedési forma a szubmisszív(-) és az agresszív(+) a skála a két véglete.

Egy szubmisszív(-) emberrel nagyon unalmas társalogni - nincsenek saját álláspontjai, igazából mond meg te neki, hogy mi legyen és ő elfogadja. Esetleg néha hisztizik egyet.

Egy agresszív(+) emberrel szintén rossz dumálni, mert ő leginkább szarik rád. Csak a saját valóságát ismeri és ezt vetíti ki a környezetére. Nem merül fel benne, hogy más emberek másképp gondolkoznak. 

Igazából mind a két típus valahol egy alacsony érzelmi intelligenciára utal.

A kettő között az arany középút az asszertív viselkedési forma. Ami nem egy titkos harmadik, hanem leginkább a skála minél szélesebb ismeretéből fakadó középút megtalálása. (aktív-konstruktív kommunikáció)

Ha két szóban kell összefoglalni akkor az asszertív viselkedés:

(+)Erős saját álláspontok + Empátia(-)

Mindkettő szükséges. Ha csak erős álláspontokkal rendelkezel, de nem veszed figyelembe a másik felet, az könnyen kivált a másikból egy "csakazértse" ellenállást. Ha jó empatikus készséged van, de nem tudsz hozzá erős saját álláspontokat fűzni akkor az lényegébe lepkefing.

A kommunikációdnak átlagosan kell asszertívnak lennie, ebben egyaránt keveredhetnek agresszív(+) és szubmisszív(-) elemek.

Két lépésből középre

Elég valószínű, hogy a skála egyik végéhez közelebb helyezkedsz el. Ha például eddig totálisan szubmisszív voltál, akkor nem tudsz egyből asszertív lenni, hanem szükséges egy időszak, amíg kipróbálod magad a másik (rossz)végletbe, és innen tudsz visszaskálázni asszertívba. Ha agresszív voltál akkor érdemes az erőszakmentes kommunikációt gyakorolnod egy ideig. Nincs egy titkos recept, hogy ha ezeket és ezeket a szavakat mondod, akkor asszertív leszel.

Fel kell ismerni, hogy melyik a gyengébb pólus és egy ideig azt erősíteni. 

Én például tudom magamról, hogy mindkét irányba szeretném húzni magam és ez egy iteratív fejlődés révén sok elkövetett hiba által fog megvalósulni, amik a nagyobb célt szolgálják.

A hónap elején arra jutottam, hogy sokkal több konfliktust kell bevállalni. Két dolog késztetett erre:

• Az egyik, hogy szeretnék egy időszakot az asszertív kommunikáció gyakorlására elkülöníteni, és ennek előfeltétele bizonyos helyzetekben konfliktusokat vállalni.
  
  
• A másik ok, hogy felismertem pár területet az életembe, ahol kikerültem a konfliktusokat - nem valami nyomós okból, egyszerűen csak a pillanatban ez volt a "kényelmesebb" megoldás. 

Az utóbbit abszolút hibaként definiálom, aminek valahol mindig az önbecslésem látta kárát. Az előbbit pedig egy hasznos készségnek amit szeretnék elsajátítani.

Jelenleg azt gondolom, hogy konfliktusok kerülésével csak azon az úton tudnék járni amit a környezetem kijelöl/jóváhagy/helyesnek tart, ergo nem a saját utam.

Több kutatás igazolja, hogy a kreatin az izomtömeg növekedésén felül a kognitív teljesítményt is pozitívan befolyásolja. Ezért említettem meg az a fizikai energia menedzseléséről szóló bejegyzésben.Friss tanulmányok szerint az agyban található kreatin vegyületek relatív szintje megbízhatónak mondható a mentális teljesítmény mutatójaként. Más szóval, minél több kreatin van az agyadban, annál jobban képes az elméd teljesíteni.

Szerintem nagyon egyszerű és költséghatékony módja a fizikai és mentális energiád növelésének a kreatin kúra párosítva sok víz fogyasztásával. (Én jelenleg napi 4 liter folyadék fogyasztására törekszem és hétfőn kezdem meg a kreatin feltöltő kúrámat)

A kreatin természetes formában megtalálható a húsokban, és táplálék kiegészítő formájába is be lehet vinni. Alább két írás, ami bővebben kifejti a kreatin előnyeit:

Kreatin, a csodaszer 

Kreatin, az agynak is (peakshop)

UPDATE: A feltöltés 5. napján tapasztalat: sokat dobott az erőszintemen. Minden súlyt feljebb tudtam venni és az edzés végén is ment a koncentrált izom munka. A következő 3 hónapba velem marad.

Ez a bejegyzés olyan területről készül, amit még nem látok át teljesen. 
Ennek a posztnak keretein belül szeretném összegyűjteni azokat a gondolatokat, amik alapján elkezdem felépíteni a teljes képet. A téma - a mentális energia menedzselése - szerintem egy nagyon fontos témakör.

Én személy szerint legalábbis nagy értékként tekintek arra, ha valakinek nem morzsolják szét a figyelmét az őt érő impulzusok. 

#0 - Az érzések fölött nincs

A mentális energia, az energia menedzsment 3. aspektusa, azaz, hogy mire irányítod a figyelmed (fókuszod).

Az érzelmek felett nincs közvetlen irányításunk, a fókuszunk fölött van. Ezen keresztül tudunk irányítást szerezni a cselekvéseink felett.

Az érzelmi aspektust szándékosan későbbre hagyom, ugyanis ha egy olyan cselekvésbe akarsz belevágni amit korábban még nem csináltál, ha olyan helyzetbe "kényszeríted" magad, ahol korábban még nem voltál, elkerülhetetlenül lesz egy érzelmi ellenállás - amit a fókuszunk segítségével tudunk/kell leküzdenünk.

#1 - Szűkös erőforrás

Ha elköltöd [A] dologra a figyelmed, akkor nem tudod [B] dologra költeni. Ez a hiba ott is, amikor valaki egy hasznos tevékenység végzését nem teszi, mert a hagyja, hogy a haszontalan tevékenységek felemésszék a teljes figyelmét. És hiba ott is, amikor valaki több hasznos tevékenységet akar végezni párhuzamosan (túl sok cél van egyszerre a fejében) ugyanis valamilyen szinten az egyik hátráltatni fogja a másikat, ha párhuzamosan végezzük. 

#2 - Oszcilláció

A mentális energia menedzselésénél az energia-kibocsájtás-megújulás folyamatát azáltal lendítjük mozgásba, hogy időnkét akaratlagosan minél szűkebbre vesszük a fókuszunkat (ez lesz az energia kibocsájtás), itt történik a haladás. Majd időnként el tudjuk teljesen engedni >> ez lesz a megújulási folyamat. 

#3 - Eztmártudom

Talán nem ilyen komplex formába, de valószínűleg ezeket a dolgokat te is meg tudod fogalmazni magadnak - nem újdonság. Viszont a mai világban könnyen és gyakran akaratunkon kívül megjelenő impulzusok aláássák a figyelmi képességünket és lecsökken az unalommal szembeni toleranciánk. (nézz körül a tömegközlekedésen, hogy a legtöbb ember nem bírja ki, hogy két megálló között ne nézzen rá a facebookjára, ne olvassa el a "fontos" híreket, ne hallgasson zenét.. nem démonizálni akarom ezeket a dolgokat, nem mondom, hogy a zene, vagy a tájékozottság rossz dolog, csak azt akarom példázni, hogy az unalom elleni tolerancia és az impulzusoktól való függés egy növekvő trend, ami megnehezíti, hogy igazán el tudj mélyülni egy adott dologban. 

Például (nyilván elfogult vagyok, de) amiről írok hasznos lenne a több embernek is, viszont amikor valakinek annyira alacsony az unalommal szembeni  toleranciája, hogy azt mondja - ez nem izgalmas, én ezt már tudom és hagyja, hogy elterelje a figyelmét egy facebook értesítő (ami az újdonság miatt jobban ingerli a dopamin receptorait) akkor baszhatja.

A figyelem olyan, mint egy izom - edzhető - azáltal, hogy időnként megfeszíted azzal, hogy akaratlagosan 1 dologra koncentrálod. Viszont attól, mert tudod, hogy hogy kell egy súlyt felemelni még nem leszel izmos.

#4 - Kellemetlen

A koncentrált figyelem mindenkinek rendelkezésre álló erőforrás, ezért nagyon kellemetlen látni, ha valaki tudattanul/céltalanul pocsékolja a sajátját.

Olyan, mint ha valakinek folyamatosan kiszóródna a a pénze a zsebéből de közbe ez egy cseppet sem zavarná.

#5 - Mindig lehet jobban csinálni a dolgokat

Találkoztam már emberekkel, akik próbálkoztak dolgokkal, majd azt mondták, hogy nekik ez nem hozott eredményt, ezért abbahagyták. Ha valamit egyszer - kétszer kipróbálsz, abból nem kéne messzemenő következtetéseket levonni. Itt skillekről beszélünk, aminek az elsajátítása időt, és energia befektetést követel. (Általában 10× annyit, mint azt előre saccolnád) 

Emlékszem tavaly "kipróbáltam a meditációt".. nem hozott sokat - ezért nem rendszeresítettem.
Idén pedig több héten keresztül minden nap rászántam 10 percet a gyakorlásra, és ez döntő különbség volt az eredményekben. Igazából az első hét bármelyik napján mondhattam volna, hogy baszok bele, megpróbáltam és nekem ez nem működik.

A célom sokkal inkább a folyamat fenntartása volt, és nem az azonnali eredmény, így az eredmények jöttek maguktól.

 #6 - A döntés költsége

Minden döntésnek van egy mentális energia költsége. Ha túl sok döntést "kell" meghoznod egy feladat elvégzésével kapcsolatba könnyen elmaradozhatsz vele. (Ha valakinek túl sűrűn van lehetősége a könnyebbik utat választani, megnő az esélye, hogy ezt meg is fogja tenni - ráadásul mindent a pillanatban eldönteni sokkal fárasztóbb mint kialakított struktúrák szerint haladni)

Különbség van aközött, hogy a héten lemegyek edzeni, és a között, hogy hétfőn,szerdán és pénteken, 6tól fél8ig a terembe vagyok bármi is történik. Egy feladat elvégzéséhez szükséges akaraterő költségét tudjuk csökkenteni előre meghozott döntésekkel és a feladatok elvégzésére kialakított (jól strukturált) procedúrákkal.

#7 - A lehetőségek szűkítése

Anti to do lista. Ahhoz, hogy tudd mit fogsz csinálni, fontos azt is pontosan meghatározni, hogy mit nem fogsz.
Például: Régen szokásom volt, hogy amikor felébredtem még az ágyba bekapcsoltam a telefonomon a wifit,  aztán fél órát simán bele tudtam ragadni az értesítőkbe, üzenetekbe. Most elképzelhetetlen, hogy a reggeli első órámba azt nézegetném, hogy mi történt facebookon, vagy az üzeneteimre válaszolgatok. Ha tehetem be se kapcsolom a netet a telefonomon, amíg el nem indultam otthonról.

Gyakran több dolgot végzek el, 1-2 óra szabadidőben, mint akkor amikor az egész nap a rendelkezésemre áll. Személyes tapasztalat, hogy olyankor sokkal több időt töltök feladatokra való ráhangolódással és a feladatok között is több az üresjárat.

Most, hogy energiamenedzselés szempontjából nézem ezeket a napjaimat, nincs benne semmi meglepő, hogy sokszor alacsony hatékonysággal viteleztem ki a feladataimat. Szerintem ha végeznénk egy kísérletet, ahol időt adnánk azoknak akik most azért nem csinálnak valamit mert nincs rá idejük, a 90%-k csak elbaszná ezt az időt.

A kulcs nem az idő, hanem az energia megfelelő menedzselése

Az energiamenedzsmentről vázlatosan

Vannak véges erőforrásaink, mint például az idő (mindenkinek 24 óra egy nap) és vannak változtatható erőforrásaink, mint az energiánk. Ha figyelünk rá, akkor magas energiaszinten tudunk nagy teljesítményt leadni. Sőt, több kutatásból is az derül ki, hogy pont az energiánk menedzselésével tudunk nagyobb teljesítményre szert tenni. Viszont ha kizsákmányoljuk az erőforrásainkat, akkor lemerülünk, fizikailag, érzelmileg, mentálisan és lelkileg. 

A lineáris energia költés, mikor valaki huzamosabb ideig próbál üres tankkal haladni - emiatt nagyon alacsony hatékonysággal működik - nem jó. De szerintem ugyan ilyen hiba az is, ha valaki jól áll 1-2 területen, viszont nem tágítja a határait, ami meg a kényelmes élet csapdája.

Az energiamenedzselés segít, csúcsteljesítmény és a minőségi feltöltődés között egyensúly kialakításában, ami az összes területen egy ciklikus energia költés révén tud megvalósulni. A négy elem közül ennek a bejegyzésnek a keretei között kizárólag fizikai energia menedzseléséről lesz szó.

(Az alább olvasottakkal informális szinten tisztába lenni teljesen felesleg annak, akinek nincs az értékrendjébe, hogy lépéseket tegyen ebbe az irányba)

Fejben dől el

Az agy súlya mindössze kb 2%-a a test teljes súlyának. Ennek ellenére a vérkeringés 15%-át, a teljes test oxigénfelvételének pedig 20%-át használja.Ez a szám egy készség elsajátításakor, feladat megoldáskor vagy stressz esetén 50%-al is növekedhet. Az agynak rengeteg energia kell. Emellett az agynak nincsenek saját energia tartalékai, úgy, mint mondjuk az izmoknak. Tehát ha a vérben lecsökken a glükóz szintje, akkor az agy nem kap elég energiát. Ennek enyhébb formája, amikor figyelmetlenek, álmosak, éhesek vagy ingerlékenyek leszünk. 

A fizikai energia az alapja a többi területnek, ezért érdemes mindenek előtt ezt rendbe tenni- ez lesz az üzemanyag. Szerintem szűk kereszt metszett tud lenni - egy gyenge étrend, kevés pihenés vagy a mozgásszegény életmód mind olyan elemek, amik erősen korlátozzák a haladást.

Gyors Győzelmek

Összeszedtem pár szerintem egyszerűen megvalósítható lépést, amiket meglépve növelni tudod a fizikai energiádat. 

#Táplálkozás

• Alacsony Glikémiás indexű étkezés.
  Az egyszerű szénhidrátok gyorsan megdobják a vércukor szinten, majd az ugyanilyen gyorsan le is esik. Ezért egy magas GI-s étkezés kapásból alkalmatlanná tesz bármiféle akaraterőt igénylő energia kifejtésére vagy koncentrációra.
  
• Magas minőségű (telített) zsírok fogyasztása
  Az emberi agy 30%-át az omega-3 zsírsav egy fajtája teszi ki, mely az idegsejtek közötti kommunikációs folyamatokban játszik szerepet. Intelligenciánk, értelmi képességünk ezen kommunikáció egészséges működésétől függ. Mivel szervezetünk nem tudja előállítani, táplálkozásunktól függ, hogy mennyi omega-3 zsírsavhoz jutunk hozzá.
  
• Komplex szénhidrátok (zöldségek) fogyasztása
  Gyümölcs nem egyenlő a zöldséggel (fruktózból a szervezet csak egy limitált mennyiséget tud energiává alakítani) Az egyszerű szénhidrátok fogyasztását pedig érdemes erősen minimalizálni (1.pont)
• Sokkal több víz fogyasztása.
  A szervezet optimális működéséhez elengedhetetlen a hidratáció. Ha elengedő (cukormentes) folyadékot fogyasztasz, akkor az egész szervezeted jobban fog működni, ha ezt hanyagságból nem teszed meg, azzal erősen rontod a hatékonyságod.
  
• Probiotikumok fogyasztása
  A probiotikumok a "jó" baktériumok, amik erősítik az immunrendszert. Rengeteg energia szabadul fel, ha a szervezetnek nem egy legyengült  immunrendszerrel kell felvennie a harcot a baktériumok ellen. Ez kb csak annyi, hogy a cukros csokipudingodat lecseréled kakukázusi kefirre, vagy joghurtra. Energiában elég nagy előrelépést tud jelenteni.
• Feldolgozott élelmiszerek kizárása
  A feldolgozott élelmiszerekben található, tartósítók, ízfokozók a szervezetben méreganyagként elraktározódnak. Megzavarják a hormon háztartást, de mivel ingerlik a dopamin receptorokat ezért kívánod őket. Az MSG (E621) olcsón előállítható - ezért a leggyakrabban előforduló és legaddiktívebb és ízfokozó. Elég jófej dolog magaddal szemben ha kizárod az étkezéseidből. 
  
  

#Táplálék kiegészítők

Egy tanulmány szerint a mai táplálékokban a gyors előállítás miatt, már megközelítőleg sincs annyit tápérték mint 100 évvel ezelőttiekben. Ezért a szükséges vitaminokat, zsírokat és amino savakat nagyon nehéz ételek formájába bevinni (vagy nagyon drága), ezért ezeket érdemes táplálék kiegészítő formájába beszerezni. - Ezek nem csak az izmok, hanem az agy működésére is pozitív hatással vannak.

• Omega 3 (EPA, DHA)
• Kreatin
• D vitamin
• Tejsavó fehérje
• Multivitamin
  
  

#Alvás, pihenés 
A monofázisos alvás (amikor éjszaka alszol egy hosszabbat, majd 16-18 órát ébren töltesz) helyett érdemes bifázisú alvást választani. Ezzel nem csak napi másfél óra extra időhöz jutsz, hanem garantálja, hogy sokkal magasabb energiaszinten legyél a nap második felében is. Ha kómásabbnak érzed magad egy délutáni pihenő után mint előtte, az csak azért van, mert rossz fázisba ébredsz fel. 20 - vagy 90 percnél érdemes kelni. A 20 perces lefekvés előtt érdemes bedobni egy kávét vagy zöld teát, ez pont ébredéskor fog beütni. További tippek a bifázisú alvás helyes kivitelezéséhez itt:
http://www.wikihow.com/Power-Nap 
https://en.wikipedia.org/wiki/Power_nap

#Meditáció 
Ha túl sok gondolat van a fejedbe az egy idő után automatikusan a stresszreakció felé löki a szervezeted, ami egy költséges energiaköltést eredményez. Pár perc meditációval le tudod csendesíteni a gondolataid, ami helyreállítja a pulzust és aktiválja a a vegetatív idegrendszer paraszimpatikus részét, ami az energiamegújulásért felel. Ezután sokkal koncentráltabban és tiszta fejjel tudsz nekiállni a munkának.
Erről korábban itt írtam: http://100lepes.blog.hu/2016/02/21/_010_idegrendszer

 #Ultradián ritmus
A nap folyamán az energiaszintünk nem állandó, hanem körülbelül 90-120 percenként hullámzik. (Az egy naposnál rövidebb periódusú ciklusokat ultradián ciklusoknak nevezzük)
Érdemes a nehéz feladatokba akkor belevágni amikor felugrik az energiaszintünk és 90 percig fókuszáltan dolgozni rajta. A leesési fázisba sokkal nagyobb az akaraterő költsége annak, hogy nekikezdj a munkának.
Szóval érdemes figyelembe venni a saját ultradián ritmusodat.
Bővebben itt: Origo - Ezernél több belső ritmus mozgatja az embert

#Edzés
A fizikai szinten (is) egy ciklikus energia költést akarunk megvalósítani. Pihenéssel és táplálkozással feltöltjük az energiaraktárainkat, majd edzéskor (energiakibocsájtás) túllépünk a határainkon, ezzel növelni tudjuk az energia raktározási kapacitásunkat.

Neuoplaszticitással kapcsolatos kutatások kimutatták, hogy A testmozgás és a tanulás egymást kiegészítő módon hatnak: az első új őssejteket hoz létre, a második pedig növeli az élettartamukat. A testmozgás új idegsejteket hoz létre, fokozza az oxigén felvételt, így táplálja az agyat. Továbbá fokozza az idegek növekedését serkentő vegyület termelését és felszabadítását. Ezzel hozzájárulva, hogy gyorsabban, gördülékenyebben menjen a tanulás.

1% gondolat 99% megvalósítás. Mindenki felismeri, hogy a gondolat és a cselekvés között kell lennie "valaminek". Baromi idegesítő érzés, amikor eltervezünk valamit és azt nem valósítjuk meg. A bosszankodásnál viszont hasznosabb átlátni, hogy mi játszódik le a fejedben.

Pont pihenőt tartok két 90 napos projekt között és azért dolgozom fel ezeket a témákat, mert ezek nekem is nagyon hasznosak lesznek a következő projektnél. Szóval a következő lesz a folyamat: Készítesz egy tervet, majd kivitelezed! ennyire egyszerű - vagy mégsem?

Az agy hármas felépítése:

Az evolúció folyamán az emberi agy új fejlődött, hogy a régi rendszerekre új külső rendszerek épültek rá, de a régiek ugyanúgy megmaradtak.

• Hüllő agy (minták, túlélés, szaporodás)
• Limbikus rendszer (szociális agy, érzelmek, hiedelmek, értékrend)
• Neocortex (Racionális, gondolkodó agy, jövő orientált: haszonmaximalizáló)

Bármennyire azt gondoljuk, hogy gondolkodó lények vagyunk, akik mellesleg éreznek, a valóságban érző lények vagyunk, akik mellesleg néha gondolkodnak. (Antonio Damasio)

Hol készül a terv?

Amikor tervet készítesz, hogy mit szeretnél megvalósítani leginkább az agyad racionális (haszonmaximalizáló) részét használod - mindenféle érzelmi eltérítéstől mentesen. Tervezni könnyű, sőt jó móka elképzelni, hogy mit szeretnénk elérni a jövőben, ez nagyjából megy mindenkinek. Viszont a tervezéssel még nem valósul meg semmi, szóval cselekvésbe kell lendíteni a dolgokat és itt kerülnek a képbe az érzelmek - amiknek sokkal nagyobb hatásuk lesz a végeredményre, mint a legtökéletesebb (racionálisan) kigondolt tervnek.

Amivel gyakran nem számolunk, hogy cselekvés közbe lesz egy (érzelmi) ellenállás, amivel szembe kell menni.

Vagy-vagy

Ott van a te "kis célod" (kigyúrom magam, megtanulok egy idegen nyelvet, elindítok egy vállalkozást) és van az ellenállás. A kihívások vállalásával kijelented, hogy egy darabig nem a legkényelmesebb úton fogsz járni. Rövid távon nehézségeket vállalsz be, hogy hosszú távon eredményeket arathass le. És ez mindenképp több-kevesebb stresszel fog járni.

Ha nem elég jelentős a célod, akkor legkisebb ellenállás is maga alá gyűr.
Minél jelentősebb a célod, annál nagyobb ellenállásokat tudsz leküzdeni. De ez egy küzdelem lesz.

A feladatod minden esetben ennek az ellenállásnak a leküzdése kell legyen.

MIÉRT kell a MIÉRT?

Az információ áramlás:

Az információ hüllő agyon keresztül, a limbikus rendszeren át jut el a tudatos gondolkodásig. Persze nem minden!

Egy nap folyamán körülbelül 60.000 tudatalatti gondolatunk van, amiből csak pár száz tudatosul. Egyszerűen ennyire van az agynak kapacitása, a tudatos gondolkodás egy erősen korlátozott és energiaigényes dolog. A hüllő agy és a neocortex között a limbikus rendszer egy (érzelmi)szűrőként működik, ami eldönti, hogy mi kerülhet tovább a tudatos gondolkodásig és mi nem.

Az agy evolúciós okokból energia takarékos. A nehézségek vállalása nem az alaptermészete, azért ha nincs egy jelentős miérted, akkor egy automatikus mintával elegánsan megoldja a hüllőagy dolgokat, és azt fogod csinálni, amit korábban mindig is csináltál - a kényelmet és az azonnali jó érzéseket választod.

A tudatos (jövő orientált) gondolkodásért a neocortex felelős, ami csak pár millió éve fejlődött ilyen hatalmasra. Használata energiaigényes ezért az agy arra törekszik, hogy az alsóbb rendszerek segítségével oldja meg a legtöbb dolgot.

Ugye egy kutyával bármennyire is okos, nem tudsz jövőhétre leszervezni egy találkozót. Ez egyedül az emberre jellemző. Akármilyen terved van, ezek ezeket vedd figyelembe:

Hiába találsz ki valamit (racionális agy), ha nincs egy jelentős MIÉRT mögötte (limbikus rendszer - értékrend) akkor az agyad nem fog "feleslegesen" energiát áldozni rá, hanem a kényelem és az azonnali jó érzések irányába terelget. Ha még nem érted el amit akartál, akkor ki kell iktatnod a kényelmet az értékrendedből, mert szabotálni fog a kihívásokkal szemben.

Az ÖNKÉP a szűrő

A kérdés ami minden pillanatban megismétlődik: - Fontos ez nekem?
vagy csak jó lenne ha... Ha csak jó lenne.. akkor az ellenállás falakat állít eléd.

Amit szeretnénk, az a támogató és korlátozó érzelmek fölött minél nagyobb irányítást szerezni a céljaink elérése érdekében.

90 nap

Ha nem akarod, hogy az év negyede elteljen "csak úgy" céltalan lebegéssel, akkor érdemes egy tervet készíteni, hogy milyen célnak fogod alárendelni a következő 90 napot (miben szeretnél jobb lenni, milyen eszközöket/erőforrásokat akarsz megszerezni) 

Személy szerint a harmadik 90 napos projektembe vágok bele. Az elsőt tavaly Áprilisba kezdtem.. és csúfos kudarc volt, mert a 40. napnál szétesett a program. Egy év távlatából látom, hogy azért, mert az nem is egy projekt volt, hanem csak egy ködös - jó lenne ha... 

A második projektem már sokkal jobban sikerült. Itt a célokat már sokkal jobban meghatároztam. Viszont még sok mindennel nem voltam tisztába, ezért a magammal szemben támasztott elvárásaim alulmaradtak.

A következő projektemhez - felhasználva az előzők tapasztalatit - egy sokkal jobb stratégiával szeretnék hozzálátni.Ha van olyan terület ami fontos, akkor kizárt, hogy ne tudj eredményeket felmutatni 90 nap alatt, egy jól meghatározott cselekvéssorozattal.

Cselekvés

produktív, hatékony, hatásos

• Produktivitásról akkor beszélünk, ha adott idő alatt képes vagy sok dolgot elintézni.
• Hatékonyságról akkor, amikor alacsony erőforrás befektetéssel képes vagy eredményeket felmutatni
• Hatásosságról, amikor a legnagyobb haladást jelentő dolgokat intézed el.

Teljesen felesleges valamibe produktívnak vagy hatékonynak lenni, ha nem az hozza a legnagyobb haladást.

Van rengeteg produktivitást segítő alkalmazás. Én beleestem már abba a hibába, hogy rommá tömtem ezekkel a telefonomat, mert volt egy olyan rögeszmém, hogy nem vagyok elég produktív. Hát ööö.. nem mondanám, hogy ezek az appok megoldották ezt a problémát. A produktivitási tippek leginkább menedzseri és szervezeti munkákhoz vannak kitalálva. Az alkotói munka pedig teljesen más megközelítést igényel.

A 90 napos projekt alkotói munka - a produktivitás mellékterméke, de nem a célja. Nem lehet minden nap a 110%-t hozni. Nem a sok feladat elvégzése hanem a hatékony és a hatásos cselekvések kiválasztása a cél.

Tőke

A kapitalizmusban a munkavállaló megkapja a munkája ellenértékét, de a nyereség a tőke befektetőjéé. Érdemes átgondolni, hogy mi a te tőkéd amit befektetsz. Ami mindenkinek a rendelkezésére áll az az idő, pénz, energia.

A három közül az idő a legfontosabb, mert  energiából és pénzből tudsz többet szerezni, az idő viszont egy folyamatosan csökkenő erőforrás. Érdemes átgondolni, hogy mibe fekteted az erőforrásaidat, ha nyereséget szeretnél elkönyvelni a projekt végére.

Racionálisan

Az első lépés, hogy megfogalmazod, hogy milyen célt szeretnél elérni a 90 nap alatt és ehhez milyen tevékenységeket kell ismételned, amik a legtöbb haladást hozzák. Ehhez érdemes 1-1 havi kihívást is kapcsolni. 

Aztán.. Nem tudom, hogy vagy vele, de velem előfordult már, hogy kitűztem magam elé egy célt, aztán kicsit sem valósítottam meg. Ezzel nem amellett akarok érvelni, hogy pancser vagyok, csak egész egyszerűen van egy olyan tényező, amit korábban nem vettem figyelembe.
Amikor kitűzöl egy célt, akkor az agyad racionális részét használod, és teljesen naivan azt feltételezed, hogy az elkövetkezendő 90 napban végig tudsz racionális döntéseket hozni, és keményen dolgozol a célodért mint superman.. de ez nem így van.

Az érzelmek szerepe

Ha racionális tudod, hogy nehézségeket kell vállalnod, de az érzéseid inkább a kényelem irányába terelgetnek, akkor az érzéseid fognak győzni. Ez azért van, mert az érzelmeknek sokkal nagyobb befolyása van a cselekvésekre, mint a racionális gondolkodásnak. A hosszú távú érdekeidet szem előtt tartó neocortex működtetése egy erőforrás igényes dolog, a nehezebb út választása szintén.. és én csak tippelek, de szerintem a legtöbb ember nem foglalkozik energiamenedzseléssel. 

Amikor fogy az energia, a racionális gondolkodás háttérbe szorul és az irányítást az agy energiatakaralsóbb rétegei veszik át, amik sokkal energia hatékonyabbak. Itt vannak a berögzül minták, a könnyebb út és a már megszokott tevékenységek. Ezek nem fognak megjelenni a belső monológodba (tudatosulni), hanem sokkal inkább egy "érzésként" vannak jelen (fáradtnak érzem magam, de jó lenne egy kicsit chipset zabálni, félek megtenni a szükséges lépéseket, úgy érzem semmi haszna annak amit teszek.. stb). Ezek az érzések pont telibe tudják vágni a 90 napos projektedet, ezért számításba kell venni, hogy az érzelmeknek meghatározó szerepe van a teljesítményre.

Az önkép egy kulcstényező. Ez egy tágabb témakör, de a cikk szempontjából a legfontosabb, hogy egyáltalán nem egy állandó "valami", hanem a megfelelő tapasztalatok megszerzésével formálható. Az önképnek nagy hatása van egy szokás megtartására.

Szokások

Van egy ilyen elterjedt bullshit gondolat, hogy ha valamit 21 napon keresztül ismételsz, akkor szokássá válik, mert a tyúk is ennyi napig kotlik a tojásokon - WTF!?

De tényleg! Nem fogsz egy cselekvést hosszú távon fenntartani ha nincs benne az értékrendedbe - ha nincsenek tisztázva a MIÉRT-id. (miért fontos ez nekem?) 

A legtöbb ember nincs tisztába azzal, hogy miért akarja elérni a célját, ezért a cselekedeteiket leginkább a kényelem vagy a kényszer motiválja. Valószínűleg egyet értesz, hogy a legtöbb ember emiatt nem is rendelkezik egy szilárd értékrenddel.

Értékrend

Értékrend alatt személyes értékrendre gondolok, amire érdemes úgy tekinteni, mint egy operációs rendszerre. Ez mindenkinek más. Közelítsd meg azzal a kérdéssel, hogy - mi az ami fontos nekem?

Nem másnak, nem a szüleidnek, nem a párodnak, hanem egyedül neked. Mert nem valószínű, hogy jó érzéssel tölt el, ha valaki más értékrendje alapján hozol döntéseket.

Ayn Rand objektivizmusnak nevezett filozófiáját érdemes tanulmányozni (Az ősforrás, Atlasz vállat von) és egyéni álláspontot kialakítani utána. De, ha például neked fontos az intelligencia, akkor elvileg a szabadidődbe könyveket olvasok és képzed magad, vagy ha a függetlenség érték, akkor arra törekszel, hogy minél inkább megteremtsd a magad számára, nem?

Amikor a cselekedeteink egybefüggnek az értékeinkkel, amikor az ideális és a gyakorlat megegyezik, akkor rendelkezünk integritással

Ha a cselekedeteid nincsenek összhangba az értékeiddel, akkor csak egy vallott, és nem egy működő értékről beszélünk. Ennek mindig az integritásod és a magaddal szemben kialakított tiszteleted látja a kárát.

Korlátozó hiedelmek

A korlátozó hiedelmek egy érzésként lesznek jelen a folyamatban. Nem mondom, hogy rommá tanulmányoztam a James - Lange féle érzelemelméletet, ezért talán egy kicsit túlegyszerűsített meghatározás, de szerintem megéri tisztába lenni vele:

A felfogásaidat és hiedelmeidet leginkább a múltban ért tapasztalatok alakítják, illetve egy részüket mindenféle tapasztalatot nélkülözve - utánzás alapján veszel át a környezetedtől - és fogadsz el igazként.

Viszont elképzelhető, hogy ez alatt a 90 nap alatt olyan tevékenységbe szeretnél belevágni, amit korábban még nem csináltál, és itt fognak bejönni a képbe a korlátozó hiedelmek, amik visszahúznak a kényelmi zónádba, ahol nem teszed meg a szükséges cselekvést.. és ez nagyon-nagyon kellemetlen tud lenni! Ezért gondolom, hogy fontos tisztába lenni azzal, hogy

Pontosan erről lenne szó: tapasztalatot kell gyűjteni. Apró lépésenként bizonyítékokat gyűjteni - így tudsz egy korlátozó hiedelmet támogató hiedelemmé alakítani. De ehhez előbb...

Ugyanis a tanulási zónában fogsz új dolgokat elsajátítani.. és igen, itt nem fogod annyira komfortosan érezni magad - ezért természetes, hogy visszahátrálsz. 

De a referencia tapasztalatokra nagyobb szükséged van, mint a komfort zóna kényelmére.

Szállítás és iteratív fejlődés

Van egy idézet Steve Jobstól, ami úgy hangzik, hogy az igazi alkotók szállítanak. Ha láttad a filmet, akkor bizonyára emlékszel, hogy a NEXT bemutatóján, nem volt még kész a gép op.rendszere, DE! - bemutatták és mindenki oda volt érte. Picassonak közel 50.000 művészi alkotása volt élete során ezekből csak pár lett világhírű (gyanítom nem a legelsők). Minél kevésbé vagy bízol magadba, annál inkább csak a "tökéletes" megoldást mered megmutatni másoknak a munkádból - ami önszabotázs.

Nem lehet a végtelenségig halogatni valamit, mert még nem elég jó amit csinálsz.
Hatalmas buktató! Szükséges egy határ időt adni magadnak és "szállítani" ami addig elkészült, majd azt folyamatosan tovább tökéletesíteni - ezt nevezik iteratív fejlődésnek. A kezdeti "hibás" lépéseket nem lehet kikerülni, mert azok adnak támpontokat, hogy merre kell tovább haladnod.

A Mona Lisa például nem pár délután, hanem 1503-1519 között - több iteráción keresztül készült el. A személyes célokhoz ugyanígy - egy iteratív fejlődési szemlélettel érdemes hozzáállni. 

Esszencializmus

A legtöbb embernek nem az a baja, hogy nincsenek céljai, hanem túl sok van egyszerre. Az esszencializmus lényege az, hogy szűkíted a kört és kiválasztod azt az 1-2 dolgot, ami a leghasznosabb lenne most neked.
Totális önszabotázs ha 8 dolgot akarsz egyszerre csinálni, ha nincs rá kapacitásod. Én 3 dolgot viszek és nyilván 32-t szeretnék, de sok dolgot hátrébb fogok sorolni. A kulcs, hogy tudj sok dologra (átmenetileg) nemet mondani, hogy 1-2 dologban igazán jól teljesíts.

Energiaköltés

Energia = koncentráció
Mi az amire NAGYON koncentrálni fogsz?

Az elmélyült munkához hasznos eszköz a pomodoro (meghatározol egyetlen egy feladatot, beállítasz egy időzítőt, és abban az időszakban csak arra az egy dologra koncentrálsz, nem nézegeted a telefonod, nem skubizod a facebookot, nem nassolsz - 20 percig egyetlen egy feladat!

Szokások és az energiamenedzsment

Egy tevékenység ha a tudatos figyelmedet igényli akkor az nagyon sok energiába kerül, ugyanaz a tevékenység ha rutin szerűen végzed sokkal kevesebb energiát emészt. Nem akarod a hasznos tevékenységekre mindig rávenni magad. A támogató szokások kialakítását ezért tartom egy fontos dolognak, mert a tudatos figyelem egy erősen korlátozott erőforrás, így nem fog mindig a rendelkezésünkre állni.

A MULTITASKING = ROSSZ!

Ha több dolgot csinálsz egy időbe, azzal több fele osztod a figyelmed és nem teszi lehetővé, hogy elmélyülj egy tevékenységben. Felszínesen bárki tud dolgozni, elmélyülten sokkal kevesebben.

Ne a szétszórtságból vegyél ki szünetet, hanem az elmélyült munkát engedd el időnként

Ha már órák óta halogatsz, nehéz lesz rávenni magad, hogy igazán belekezdj valamibe. A fenti idézet arról szól, hogy ne a napi semmitevésből vegyél ki 20 perc szünetet - mikor megfeszítetten dolgozol - hanem fordítva. Az legyen az alapfelállás, hogy megfeszítetten dolgozol és néha szüneteket tartasz.

Ez azért fontos, mert a saját célodért a szabadidődbe dolgozol - ezért nem lesz ott egy főnök, aki rugdos majd, hogy csináld. Ha rosszul menedzseled az időd vagy az energiád, annak egyedül te látod kárát.

Fizikai energiamenedzsment

A fizikai energia menedzselése a legkönnyebb. Erre épül rá a többi rendszer, ezért ha ez nincs rendbe nehéz lesz rá építeni. Az energia megújulás ezen belül 3 részre bontható, ezeken keresztül tudsz extra fizikai energiához jutni:

• Pihenés
• Étkezés
• Mozgás

Van egy közhiedelem, hogy napi 8 órát kell aludni. Erről érdemes tudni, hogy az ember az egyetlen olyan faj, aki hozzászokott a monofázisos alváshoz, ami azt jelenti, hogy általában éjszaka alszik egy hosszabbat és a nap többi részében ébren van. Az ébrenléti fázisba történik az energia kibocsájtás, az alvás fázisba az energia megújulás. Az alvás fontos - de a monofázisos alvással járó 16 óra ébren lét nem a legjobb módja az energia felhasználásnak. 
Egy délutáni 20 perces pihenő beiktatásával extra másfél óra ébren töltött időhöz juthatsz naponta. Mindenki döntse el a lehetőségeihez mérten, hogy osztja be az alvásra szánt idejét. Én arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem a monofázisos az egyetlen, és nem is a leghatékonyabb alvás - kifejezetten természet ellenes. Ezzel kapcsolatba az angol anyagokat érdemes áttanulmányozni, 'power nap' címszó alatt.

#étkezés (=TÁPLÁLÉK bevitel)

Egy hasznos szemléletváltás, ha nem az íze, hanem a tápértéke alapján választod meg, hogy mit eszel. 

Vannak olyan ételek amik sok energiát adnak, és vannak olyanok amiket jobb, ha elkerülsz. Érdemes egy alacsony glikémiás indexű étkezést fenntartani. A magas glikémiás idexű ételek először megemelik a vércukrot, ami ugyanilyen gyorsan le is esik. Amikor alacsony a vércukor szinted, akkor az egész gondolkodásod sokkal ködösebb és a cselekvésre se leszel motivált. A magas vércukor szint ingadozás rövid és hosszú távon is káros a teljesítményedre.

A fizikai energia részét képezi még a folyadék bevitel (2L+), a mozgás pedig növeli a rendelkezésünkre álló kapacitás mennyiségét. (extra boost: D vitamin, Omega3, Multivitamin, Tejsavófehérje, Kreatin)

A fizikai energián felül még van 4 további elem, ami az energiamenedzsment részét képezi, de ezeket ebbe a bejegyzésebe már nem boncolgatom. 

Összegzés (VIA NEGATIVA)

Egy 90 napos projekt mindenkinek másképp nézz ki és egyéni megoldásokat követel. A bejegyzésben pár olyan dologra akartam a figyelmet irányítani, amiket - szerintem - hasznos figyelembe venni, ha haladni akarsz.

Így a bejegyzés végéhez érve, nem mondanám, hogy rövid lett, és egy csomó dolgot direkt kihagytam. De néha beszélek emberekkel, aki unatkoznak.. vagy filmeket néznek, hogy ne unatkozzanak. ez annyira kellemetlen.

Nem az a cél, hogy megtaláld a tökéletes utat, hanem elkerüld a nagyon nagy hülyeségeket. Definiáld, hogy mi az ami - biztos nem a siker - és kerüld el, hogy azt csináld.

Egy tanulmány szerint tevékenységeink több mint 40 százaléka nem tényleges döntésen, hanem szokásokon alapul. Kutatók szerint ez azért van, mert az agy folyamatosan keresi a módját, hogy miként takarékoskodhat az energiával. Amint beindul egy automatikus cselekvés a szürkeállományunk megpihenhet, hiszen a rutinműveletek szinte gondolkodás nélkül képesek vagyunk végrehajtani. Éppen ezért törekszik az agyunk ösztönösen arra, hogy a legtöbb gyakori cselekvéseinket szokássá alakítja: a szokás lehetővé teszi számára, hogy gyakrabban lekapcsoljon (ennek az energiamegtakarítási ösztönnek a működési elvét egyébként szokáshuroknak nevezik)

Tök őszintén? Eddig abszolút hiányosak voltak az ismereteim ezen a területen, ezért nem is tulajdonítottam ennek kellő jelentőséget. Nemrég a kezembe került egy könyv a szokásokkal kapcsolatba, amit követett még kettő, illetve egy online tréning a témakörről.

Korábban már foglalkoztam olyan területekkel, mint az akaraterő, figyelem, érzelmi intelligencia és neuroplaszticitás - ezeknek az összefüggéseibe olvasni az alábbi gondolatok sokkal érdekesebb, mint ha csak magukba lógnának a levegőbe:

A szokás munkát, gondolkodást, időt és akaraterőt takarít meg. Munkát, mert ritmikussá teszi azt. Gondolkodást, mert a cselekvés irányítását a tudatos elméből átteszi a tudat alattiba. Ugyanilyen módon takarít meg akaraterőt. Időt takarít meg, mert kiiktatja a tét nélküli döntések mérlegeléséből fakadó késlekedést.

Az idő és az energia korlátozott erőforrások. (főleg ha valaki a csak meríti és nem tölt vissza, ugye kettővel ezelőtti bejegyzés: A stabilitás) Én magamon is tapasztaltam, hogy túl gyakran pazarlom tét nélküli dolgok mérlegelésére a figyelmem. Ez nyilván nem jó - hanem egy rossz szokás.

Amikor valamit csinálunk, az ismétléssel egyre könnyebben fog menni. Az első próbálkozás a legnehezebb. Tizedszer már könnyű. Amikor már ezerszer csináltuk, automatikussá válik. Ez a szokás kialakulásának módja.

Tudom, hogy a fenti idézet már-már közhelyes, viszont érdemes úgy tekinteni erre, hogy a szokások az idegrendszer bejáratott ösvényei.

Ez a neuroplaszticitáson keresztül válik érdekessé: Gyakorlatilag arról van szó, hogy az agyban folyamatosan új és új kapcsolatok alakulnak ki a neuoronok között és ismétléssel ezek a kapcsolatok erősödnek, ezáltal válik a folyamat egyre könnyebbé.

Viszont az első próbálkozások erőfeszítésihez szükséges energiát akkor tudod biztosítani ha nem pazaroltad el másra és ha egész pontosan meghatározod, hogy mire fordítod azt (és mire nem! - ugye a produktivitáshoz szükséges, hogy legyen egy olyan listád, hogy milyen tevékenységek nem kaphatnak helyet egy bizonyos időszakban.) Stabilitás + Fókusz

Mint a pestistől óvakodjunk, hogy hátrányos szokásokat vegyük fel! Életünk minél több apró részletének megoldását bízzuk az erőfeszítést nem igénylő automatizmusra, annál több szellemi energiánk marad az alkotó munkára. Nincs szánalomra méltóbb ember annál, mint akinek a megrögzött határozatlanságon kívül nincs más szokása, és aki számára minden cigaretta, minden pohár ital, minden felkelés és lefekvés, minden feladat elkezdése hosszú fontolgatás tárgya. Az ilyen egyén idejének jó részét arra pocsékolja, hogy olyan dolgokon töprengjen — csinálja, ne csinálja, ha megcsinálta, jól csinálta-e? — melyek elintézésének már a vérében kellene lennie.

Minden döntés meghozatala mentális energiát igényel. Ha valakinek nincsenek kialakult álláspontjai, amik mentén gondolkodik, annak a sok lényegtelen döntés felemészti a rendelkezésre álló figyelmét.

A szemem előtt van annak az embernek a képe, aki a csokisor előtt hosszasan fontolgatja, hogy mi legyen az esti nassolni való - közbe ordít róla, hogy az élete katasztrófa és csak sodródik... de érted - ő minden mentális energiáját arra költi, hogy melyik csokit vegye az esti filmhez.A szokásokkal kapcsolatba a cél az, hogy minél hamarabb kezdj el számodra hasznos tevékenységekből rutint formálni. Ehhez szükséges a fókusz (hogy minden mást ki tudj zárni) és az akaraterődet egy szokás kialakítására fordítsd.

Nem mindegy, hogy mindig rá kell venni magad, egy számodra egyébként hasznos cselekvés elvégzésére, vagy sikerült rutin alakítanod belőle.(sport, elegendő folyadék bevitel, meditáció, stb) - Illetve időnként felül vizsgálni a meglévő szokásaidat, hogy mennyire hasznosak vagy nem hasznosak - hosszútávon. 

A jelenlegi álláspontom az, hogy a szokásokkal foglalkozni kulcsfontosságú és ez a gondolat elkezdte körvonalazni a márciusi kihívásomat. 

Tavasszal Ayn Rand legismertebb munkáját a Veszett világ Atlasz vállat von című regényét akarom elolvasni. Az írónő első komolyabb sikere az 1943-as Ősforrás (The Fountainhead) volt.

Az Ősforrás cselekménye az individualizmus és a kollektivizmus problematikáját dolgozza fel, de nem a politika, hanem az egyéni sorsok vonatkozásában. Ennek a filmadaptációját néztem előző éjjel -  zseniális élmény volt. 
A regény a következő fogalompárok mentén épül fel: individualizmus vs. kollektivizmus, hatalom vs. kényszer, egoizmus vs. altruizmus.

Ayn Rand ezeket az elvont fogalmakat nem elméleti síkon tematizálja, hanem ez egyes szereplők személyiségén keresztül mutatja be nekünk. Minden elvont fogalomnak van legalább egy emblematikus figurája a regényben, így nem eszmék, hanem élő emberek harcolnak egymással. Az ő személyes sorsukon keresztül mutatja be Ayn Rand, hogy hová is vezet ha valaki feladja önnön életcélját és alárendeli magát valaki másnak.
Az Ősforrás arra is keresi a választ, hogy mitől függ(het) az egyén, létezik/létezhet-e egyáltalán függőségi kapcsolat ember és ember között. Az egyik fő mondanivalója éppen, az, hogy a függetlenség az ember legnagyobb erénye, amelyet sosem adhat fel, hanem egész életében konzekvensen követnie kell.
A regény az egyén kollektivizmussal szemben vívott harcát írja le. Az individuum neve Howard Roark, a kollektivizmus megtestesülése a kor uralkodó építészeti ízlése. Ezt az ízlést többen alakítják, az akkori New York közéletének befolyásos szereplői.Az ember, az egyén Ayn Rand filozófiájának kiinduló pontja, hiszen ez a filozófia az individualizmus eszméjén alapszik. Az ember Ayn Randnél mindig, mindenekelőtt egy elsődlegesen gondolkodó lény, akinek a legfontosabb adottsága a gondolkodás képessége. Értelme az egyetlen eszköze a túléléshez, egy olyan eszköz, amely lehetővé teszi számára, hogy élete céltudatos legyen. Az ember alapvető értékei tehát: céljai, értelme és önbecsülése.

A regény hőse Howard Roark is ennek a háromnak köszönhetően képes ellenségeit legyőzni. Roark az az alak, aki megmutatja, milyennek kellene vagy milyen is lehetne az ember. Roark életének két alappillére van: a függetlensége és a teremtő munkája.

forrás: http://anda-veszettvilag.blogspot.hu/

Pár hét múlva szeretnék érinteni egy témát - ami elképzelhető, hogy valakinek totális érdektelen lenne bizonyos előtudás nélkül. És magamból kiindulva - kétlem, hogy sokan emlékeznének a vegetatív idegrendszerről tanultakra a középiskolai biosz órákról. Pedig az ezzel kapcsolatos ismeretek alkalmazása lehetővé teszi, hogy magasabb színvonalon tudd kivitelezni a cselekedeteidet, csökkenti az érzelmi reaktivitást, és biztosítja az energiát, hogy rá tudd venni magad nehéz lépések megtételére.

Tisztába vagyok vele, hogy az idegrendszer működéséről olvasni nehezebb mint játszani egy menetet a Candy Crush-al, de szerintem hatványozottabban több haszonnal is kecsegtet annál.

A belső mérleghinta

Minden szervet behálóz két ellentétes hatású rendszer, és a külső tényezőktől függően az egyik uralkodóvá válik a másik felett. Ilyenkor a domináns idegrendszeri működés által kialakított hatások érvényesülnek a szervezeten belül. A két rész - szimpatikus és a paraszimpatikus - egymással összekapcsolódva működnek. Az aktivitásuk közötti egyensúly az, ami fenntartja a stabil belső környezetet.  

A két rendszer stimulálása két nagyon különböző reakciót vált ki. A szimpatikus rendszer a Fight or flight reflexért felel, ami egy stressz reakció, a paraszimpatikus pedig a Rest and digest reflexért, ami az emésztésér és az energia raktárak feltöltésért felelős. Ezek a reakciók jóval a tudatos gondolkodásért felelős neocortex kifejlődése előtt alakultak ki, ezért a működésük is leginkább tudat alatt zajlik.

Szimpatikus idegrendszer

A szimpatikus rendszer funkciója, hogy felkészítse a szervezetet a hirtelen nagyobb terhelések elviselésére, amikor fenyegetést észlel. Fenyegetés szubjektív - egyénenként változó, hogy ki mit tart annak - de nem kell, nagy dolognak lennie - elég egy gondolat, hogy nincs elég pénz a tárcádba, vagy egy feszítő határidő közeledte. A reakció az amygdalában kezdődik, ami kivált egy neurális választ a hipotalamuszban, a mellékvesében szinte egy időben aktiválódik és bocsátódok ki az adrenalin. A belső mérleghinta automatikusan elkezd a Fight or Flight reflex irányába dőlni.

Ez lényegébe egy jól működő energia gazdálkodási folyamat. Akkor fejlődött ki, amikor fenyegetés tétje egyedül az életben maradás volt. Ma viszont egy picit árnyaltabb a kép - kevés olyan dolog van ami valódi életveszéllyel jár, viszont annál több apró fenyegetés ingerli a rendszert a nap folyamán. 

A szervezet ilyenkor leállítja az emésztést, és a racionális gondolkodásért felelős frontális kérget háttérbe szorítja, cserébe növeli a pulzust és az izmokat felkészíti a támadásra (vagy a menekülésre), a figyelem beszűkül és kizárólag a negatív gondolatok kerülnek előtérbe.

Paraszimpatikus idegrendszer 

Hatása ellentétes a szimpatikus idegrendszerével, működése az energia megőrzésére és újratermelésére irányul. A szívritmus csökken, a pupillák összeszűkülnek.. nem mennék most végig a teljes fiziológiáján - a lényeg, hogy amikor ebbe az irányba dől a  belső mérleghinta, akkor a szervezet visszaáll nyugalmi állapotba és elkezdi feltölteni az energia tartalékait. A két rendszer közötti döntő különbség, hogy a szimpatikus idegrendszer az energia kibocsájtásért addig a paraszimpatikus az energia visszaállításáért felel.

Itt jegyezném meg, hogy az energia nem csak azt jelenti, hogy - ,,jújjdejó fittebb és mosolygósabb vagyok" 

Ez az energia szükséges

• új készségek elsajátításához
• támogató szokások kialakításához,
• az akaraterő és az önkontroll fenntartásához
• továbbá másik emberre való figyelés (empátia) alapja is egyben

Egész egyszerűen kizárt, hogy ezeken a területeken bárki komoly eredményeket tudjon felmutatni, alacsony energiaszint mellett.

21. századi probléma

A "átlagember" fő problémája, hogy túl sok inger stimulálja az idegrendszerét, ezzel folyamatosan a szimpatikus irányba billentve azt, eközben kevesen fordítanak figyelmet rá, hogy a paraszimpatikus rendszer aktiválásával egyensúlyba hozzák magukat. Ennek a kognitív fejlődés, az önkontroll és az empátia is a kárát látja.

Szerintem mindenki papírra tud vetni kapásból 52 olyan dolgot, ami aggasztja. - Kitalálni az életed, hogy ne egy minimálbéren tengődő proli legyél, mit gondolnak rólad mások, felkészülés vizsgákra, konfrontáció a környezetedben élőkkel - ezek mind a szimpatikus idegrendszert aktiválják. 

Korábban ZAJ-ként hivatkozom arra az állapotra, amikor túl sok gondolat van egyszerre a fejedbe és nem tudsz igazán semmiben elmélyülni.

Velem megtörténik, amikor túl sok információt gyűjtök be egy témával kapcsolatban, vagy amikor a túl sok tennivalóm párosul a kevés szabadidőmmel, illetve amikor két lehetőség között a végtelenségig mérlegelek.

A ZAJ egy fokozott agytevékenység, amikor egy időintervallumon belül túl sok gondolat váltja egymást, a kezelhetetlen nyomás miatt az agyad elkezdi leadni a vészjelzést, amire a szimpatikus idegrendszer reagál és indul a Fligh or Fight reflex annak minden fiziológiai változásával együtt - automatikusan és tudat alatt. 

Ha túl sűrűn kapcsolódik be a stresszválasz, akkor az Amygdala túlérzékennyé válhat, és már akkor is beindítja a stresszreakciót, amikor csak kis, veszélytelen problémáról van szó. Biztos láttatok már idegbeteg taxisofőrt, vagy hisztis nőt - ezt hívjuk túlzott érzelmi reaktivitásnak, ami szerintem nem egy jó dolog.

Az eddigieket figyelembe véve talán könnyebb egyet érteni azzal, hogy ha lenne egy olyan gyakorlat, ami aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, akkor azzal mindenkinek érdemes lenne foglalkozni. És itt szeretném a figyelmet arra irányítani, hogy a meditáció, a jóga és a relaxáció pontosan ezek a gyakorlatok.

Egyensúly

A meditációs gyakorlatok alatt tudatosan elcsendesíted az elméd, ezzel aktiválod a paraszimpatikus idegrendszer, amivel megkezdődik az energiaraktárak feltöltése.

A rövid távú hatásai:

• A kevesebb alvás (ami sokkal pihentetőbb) >> dirr: nyertél időt
• A meditáció után érezhetően fókuszáltabbá válsz
• Több energiával rendelkezel (amit tanulásra, új készség/szokás elsajátítására, jobb önkontrollra, vagy mélyebb kapcsolatok kialakítására költhetsz el

A hosszú távú hatásait szerintem a neuroplaszticitáson keresztül érdemes megvizsgálni, ami nagyon leegyszerűsítve arról szól, hogy az agyunk folyamatosan újra strukturálja magát, minden "használat" után.

Egy Massachusettsi Kórházban végeztek egy kísérletet, ahol a 16 önkéntessel a meditáció hatásait vizsgálták. Az MRI-felvételekből egyértelműen kimutatták, hogy már 8 heti rendszeres meditáció fizikai változást idéz elő az agyban.

A tanulás, emlékezés szempontjából kulcsfontosságú hippocampus területén növekedett a szürkeállomány sűrűsége, ezzel párhuzamosan a stresszért és a dühért felelős amygdala szürkeállomány-sűrűsége csökkent a kísérletben résztvevőknél a kontroll csoporttal szemben - akik nem meditáltak. (A cikkre egyébként rá tudtok keresni, ha valakit bővebben érdekel.)

Ami legjobban megragadta a figyelmem ebből a kísérletből az a 8 hét volt. 

Pont ennyi telt el eddig az évből - Ha belegondolsz igazából ez nem sok azért cserébe, hogy olyan kulcsfontosságú területeken fejlődést érj el, ami utána egész hátralévő életedben a segítségedre lesz. Előnyt biztosít bárkinek egy olyan emberrel szemben, aki azt mondja, hogy ő inkább nem foglalkozik vele - viszont ehhez szükséges egy adag egyéni felelősségvállalás is.

Ha beírod a - meditáció, félreértések - szavakat a google-be, sok listát fog kidobni - ami jól tükrözni, hogy durva hülyeségek élnek az emberek fejébe a témával kapcsolatba. Spirituális izé, kiszállsz a testedből, woodoo-agymosás A 22.-s csapdája, hogy akinek a legtöbbet segítene, gyakran az hárítja el legjobban.

Reggel amikor felébredtem még chilleltem kicsit az ágyba. Majd támadt egy jó ötletem.. aztán még egy.. utána eszembe jutott, hogy írok egy bejegyzést és edzeni fogok ma.. Ohh fuck, meg kell csinálnom a számítógépet! Ja, a bankba is be kell mennem, Hol ebédeljek? el kell küldenem egy határidős mailt.. mire kikeltem az ágyból már azon szorongtam, hogy nem lesz időm a vállalkozás fejlesztéssel foglalkozni . csak rakom bele a pénzt és sose fog elkészülni! Picsába, elfelejtettem az ötletet!

Ezek után legritkább esetbe se következik produktív munka, sokkal inkább vergődés, hogy melyik feladatot csináljam, ha belekezdek az egyikbe - közbe 6 másikon jár az agyam. -na ezt nem!

Elméleti szinten tisztába vagyok a megoldással, de elméleti szinten tudni valamit nem sok - viszont a gondolatot nem tudom megkerülni, hogy nagyon sok számomra példaértékű embernél megjelenik a rendszeres meditáció gyakorlata. 

Tavaly kísérleteztem vele és annak ellenére, hogy amikor "csináltam" mindig pozitív tapasztalatom volt vele, nem gyakoroltam rendszeresen.

Szerencsére nem rendelkezem olyan előítéletekkel, hogy a meditáció valami woodoo hülyeség, és van annyi előnyöm, hogy a tavalyi próbálkozásaimat pozitív tapasztalatnak könyveltem el. Ezért Februárba erőfeszítést teszek, hogy szokást formáljak belőle.

Andy Puddicombe alkalmazásával, a Headspace-l kezdek - szimpatikus, hogy nem erőlteti az elvont filozófiákat, hanem tudományosan alátámasztva magyarázza el, hogy hogyan működik az agy és hogyan reagál a stresszhelyzetekre. 

Másfél hétre felfüggesztem az egyik tanulási projektemet, hogy mélyebb figyelemmel tudjak fordulni a meditáció felé. Minél egyszerűbbé akarom tenni a magam számára a dolgokat, ehhez az kell, hogy átmenetileg lemondjam olyan dolgokról amiket amúgy szeretek csinálni. 

A fókusz nem azt jelenti, hogy valamire igent mondasz, hanem, hogy minden másra nemet.

A legtöbb embernek nem az a baja, hogy nincsenek céljai, hanem hogy túl sok van egyszerre

Átlagosan másfél hét alatt olvasok ki egy könyvet, de a mostani (Daniel Goleman - Focus) lefedi az egész hónapot. Nem azért, mert annyira hosszú vagy olyan keveset foglalkoztam volna vele, hanem éreztem, hogy nem sok hasznát nem fogom venni, ha csak "elolvasom". És ennek a könyvnek nagyon akartam a hasznát! Szóval elmélyültem a témában - így előjáróban annyit, hogy ez elég hasznos elfoglaltságnak bizonyult.

Mi a figyelem?

A figyelem a téged érő ingerek közötti szelektálást jelenti - és ez egy erősen korlátozott erőforrás. Rendelkezel egy bizonyos mennyiséggel - és ezt tudod felhasználni jól vagy rosszul. Ez eddig egyszerű. Viszont mindenki másnak is erőforrás a figyelmed. A facebooknak, a tartalom gyártóknak, a kedvenc sorozatod készítőinek és a sarki hamburgeresnek is. Szóval ingerekkel bombáznak, hogy megszerezzék a figyelmedet. A számítógépeden, a telefonodon, a boltban, személyesen, a kocsiba a rádión vagy otthon tévéden keresztül. Háború folyik a figyelmedért, ahol egyedül vagy - mindenki ellen.

Probléma: A gyenge ember

A figyelem az önmenedzselés, a kitartás és az empátia alapja. Nem tudom, hogy vagy vele - szerintem ezek elég hasznos készségek. Minél többet engedsz, hogy mások irányítsák a figyelmed, elkerülhetetlenül távolodsz a fenti készségek birtoklásától. Minél több szálra osztod a figyelmed, annál jobban romlik a hatékonyságod az egyes területeken. Állj meg egy pillanatra...tényleg, STOP!! Azt akarom,hogy gondold végig, hogy az elmúlt években milyen arányba nőt a napi szinten rád zúduló információ mennyisége. A legutolsó ismerősöd fos bejegyzése a facebookon, a sorozatok amik a TV elé ragasztanak, az alkalmazások a telefonodra, hírek - hogy mi történik a világ túl-felén, futószalagon gyártott mémek - igen, ezek egy része szerintem is vicces / érdekes / mókás / szórakoztató.. naná! Mert úgy gyártják, hogy megragadják a figyelmet és könnyű legyen őket fogyasztani.

Viszont a túlstimulált agy egy idő után olyan módba kapcsol, ami alkalmatlan bármiféle pro-aktív cselekvésre. Ha a hosszú távú céljaidat szem előtt tartó racionális agyad lemeríted, az irányítást az energia takarékosabb alsó terület veszi át. Az előző bejegyzésben említettem, hogy ezt a területet sokkal inkább túlélés és az azonnali kifizetődés vezérli - ezért egyre valószínűtlenebb lesz, hogy tudatos nehézségeket vállalsz - nem lesz rá mozgósítható energiád (!) - emiatt a könnyebb utat preferálod, ami nem visz előrébb. A figyelem olyan mint egy izom. Ha nem használod, egy idő után képtelen leszel megfeszíteni.

Engem megrémít, ha arra gondolok, hogy nem tudom elérni a céljaimat, mert nincs elég akaraterőm, vagy nem tudok megtanulni valami új dolgot, esetleg nem vagyok képes másokra figyelni. Összeírtam 6 gyakorlatot, amivel a figyelmemet tudom edzeni. A január arról szólt, hogy megértsem ennek az elméleti hátterét. Viszont a hasznot a gyakorlati lépések megtétele hozza. Ezekről a lépésekről fog szólni a február, és a következő bejegyzések:

Van egy szervrendszer, ami minden gondolatod, érzésed és a cselekedeted forrása. Ha nem érted, hogy működik az nem olyan para, feltéve, ha van egy deloreaned és leginkább a 19. század előtt töltöd a mindennapjaid. Viszont a 21. századba könnyen szorult helyzetbe találhatod magad ha nem vagy tisztába, hogy mi zajlik a fejedben.

A szolgáltatók - úgy tudom elég sok van - tisztába vannak vele, sőt konkrét tudományág épül rá - neuromarketingnek hívják. Ezt a tudást használják fel a figyelmed megszerzésére. Oké tudom, ez nem új, de nézd.. a legtöbbnek nem az a jelmondata, hogy 'megyek és ma valami jót teszek az emberekkel.' na de mindegy.

Képzelj el egy majmot, akit körbeáll 100 kisiskolás...egy jó nagy körbe - Majd 3..2..1.. és elkezdik üvölteni neki: -ITT A BANÁN! ITT A BANÁN-HAHÓÓ ITTVAAAN! mindezt teszik 0-24-be.. és soha nem hagyják abba. Szerinted nyomorult majom mennyi idő után csapja fejbe magát az első kővel ami a kezébe akad? Na, neked annyi hátrányod van a majommal szembe, hogy beleszülettél ebbe a zajba és megszoktad. Sőt.. elképzelhető, hogy elfogadod normálisnak.

Ha nem tudod irányítani a figyelmed, akkor mások fogják. A legrosszabb az lesz benne, hogy nem fog fájni, mert közbe nézhetsz sorozatokat, youtube-t és tölthetsz le játékokat is a telefonodra - ingyen. Na jó nem egészen - az ára, hogy egyre kevesebb irányításod lesz az életed felett. Én úgy gondolom, hogy ezek a dolgok ellehetetleníthetik a legfontosabb lépések megtételét. Ennél fogva az emberi agy felépítésének ismeretére minimum kötelező tananyagként tekintek.

Szerkezetileg az agy 3 nagy részre tagolható. Az evolúció során úgy fejlődött, hogy a már meglévő rétegekre, új külső rétegek épültek, amik megtanultak együttműködni.

Hüllő agy

Ez a legbelső, legprimitívebb rész az agyadban, az örömelv alapján működik és a legalapvetőbb ösztönökért felelős. Szexuális vágyak, düh, éhség, félelem, létfenntartás.  Például ez a rész felel azért, hogy ha valami túl közel kerül a szemedhez, az automatikusan becsukódik, vagy ha busz elé lépsz, akkor hamarabb visszaugrassz a járdára, mint sem a racionális agyaddal átgondolnád ezt. Erre épül rá a

Limbikus rendszer

Ez a rész felel az érzelmekért és egyfajta szűrőként működik a hüllőagy és a neocortex között. Ezen belül található az amygdala, ami az érzelmi tanulásért felel. Pl, ha átéltél már egy autóbalesetet az élmény itt raktározódik el mint érzelmi emlék. Emiatt fog kiesni a szíved legközelebb amikor olyan sofőr mellé ülsz, aki kicsit sportosabban vezet. Ez  a fajta "tanulás" régen nagyon hasznos volt, ma viszont könnyen elképzelhető, hogy korlátokat emel eléd. Például ha iskolába beégtél felelés közbe, az is egy érzelmi emlék. Ami felnőtt korban vissza tarthat attól, hogy kiállj mások elé beszélni. Ezek általában valamilyen korlátozó hiedelemként jelennek meg a fejedben.Az alsóbb rendszerek tudnak működni a racionális gondolkodás nélkül is, sőt - legtöbbször úgy működnek. Erre mondja a pszichológia, hogy a tudat alatt. Ez sokszor jó, viszont sokszor nem. Bővebben később. Amikor elhatalmasodik rajtad a vágy, a harag az eszeveszett szerelem vagy a félelem, akkor tudd, hogy épp a limbikus rendszer tart a markában. 

Neocortex

Ami leginkább megkülönböztet téged egy állattól az agyad legkülső rétege, a neocortex. Ez a racionális agy, ami képes monitorozni az alsóbb rendszereket, stratégiákat alkotni és hosszú távra tervezni - ami hatalmas előny az állatvilággal szemben. Hátránya, hogy kevés dologgal tud egyszerre foglalkozni, és használata energiaigényes - ebből kifolyólag korlátozott. Ha kifogy az agyból a glükóz, ami az energiát szolgálgatja, akkor nem leszel képes nehéz döntéseket meghozni, akármennyire is szeretnél - ezt nevezik döntési fáradságnak. Ugyanis az akaraterőért a prefrontális lebeny működteti, ami a neocortex része. Amikor valamit nem oldasz meg rutinból, akkor ez a réteg fogja az alsó rétegből feltörő ösztönkésztetéseket gátolni, és közbe vadul pörgetni, hogy melyik kimenetel lenne számodra legjobb - természetesen durván merítve a felhasználható energia készletedet.
A 3 rendszer között az információ áramlás, belülről kifelé egy 8 sávos autópálya, viszont kívülről befelé, egy keskeny sikátor. Ezért van az, hogy amikor újévkor megfogadsz valamit (a racionális agyaddal kitalálod, hogy te majd kigyúrod magad - oké..) menet közbe az alsó rendszerek erősen a kényelem irányába terelgetnek. A racionális agy használata aktív erőfeszítést igényel, sokkal kevesebb adatot tud egyszerre feldolgozni és borzasztó energiaigényesek. 

Annak, hogy a 3 rendszer jól összehangolva tudjon működni az alapja figyelem. Ami egy picit több annál, mint hogy 'uhhh... akkor erre már figyelni fogok'

A következő napokba arról a könyvről fogok írni, amit ennél fogva januárba a leghasznosabbnak gondoltam tanulmányozásra.

Tegnap nem írtam semmit. Ebbe elvileg nincs semmi különös, viszont az igazság az, hogy én - mellékesen baromi motivált voltam, hogy legépeljem a figyelemről szóló cikk vázlatát. Már nyúltam a billentyűzetér, amikor bevillant, hogy az elmúlt egy hétbe semmit nem csináltam ami a fizikai kondíciómon javítana, azon kívül, hogy a lakásból elsétáltam a kocsiig.

Pedig a 3 terület közül ez volt az egyik, amit kijelöltem magamnak év elején. Gyorsan osztottam szoroztam, hogy mit csináltam az elmúlt hetekbe: foglalkoztam tréning anyagokkal + kiolvastam egy könyvet, a vállalkozás fejlesztéssel kapcsolatba is történtek lépések - ezek a területek jól állnak. A fizikai fejlődéssel viszont le vagyok maradva. Ettől függetlenül amit éreztem az továbbra is ez volt:

Áhh..  kurvára nincs kedvem edzeni

Viszont a kitűzött céljaimmal kapcsolatba láttam, hogy nem fognak megtörténni, ha a legkisebb ellenállás felé haladok. -Oké, levontam a konzekvenciát: nekem most edzeni kéne. Ami segített, hogy a helyes döntést hozzam meg az az alábbi gondolatmenet volt:

Motiváció / Akaraterő

A motiváció jelenti azokat a dolgokat, amiket van kedved csinálni. Az akaraterő pedig azokat, amiket nincs, de tudod, hogy meg kell! Én épp így voltam tegnap az edzéssel.

A motiváció egy pozitív érzés az akaraterő pedig az a képesség, hogy szembe tudsz menni a negatív érzésekkel. Egy feladat elvégzéséhez vagy az egyikre, vagy a másikra, vagy a kettő valamilyen arányú keverékére van szükség. A probléma, hogy legtöbbször nem csináljuk meg azokat a dolgokat, amikhez nincs motivációnk, pedig a motiváció tökéletesen helyettesíthető akaraterővel.

Ha valamire sok motivációd van, akkor nincs szükséged akaraterőre. Viszont sokszor nincs motivációd megtenni azokat a dolgokat, amik a leginkább előre vinnének.

Hasonlóan voltam edzés után a kajálással. Szívesen beugrottam volna a mekibe, ellenben nem sok kedvem volt elnyammogni egy 250grammos félzsíros túrót egymagában. pedig nem kérdés, hogy melyik hasznosabb.

A gondolat ami a motivációt jelentette, hogy nem szeretnék egy impulzus vezérelt egysejtű lenni, aki csak azokat a dolgokat csinálja meg amihez van kedve, vagy ami kényelmes. Van ilyen ismerősöm - irtózom is tőle - szóval lementem edzeni, és baromi jól esett.

Befejeztem a Fókusz-t, ma kezdek jegyzetet készíteni a könyvből, ami egy későbbi cikk alapja lesz. Amúgy kicsit szét vagyok esve, szanaszét vannak a gondolataim és nagyjából ez a mostani témám enyhén erőltetett bevezetője. Ugyanis van egy fogalom a keleti kultúrákban ami nagyon jól leírja ezt az állapotot.

A majom-elme

Amikor a figyelmed ide-oda ugrál a gondolataid között, ahogy egy majom ugrál egyik ágról a másikra. Oh..  hát ez nagyon aktuál, szóval utána jártam a témának. Ha nem lenne evidens, akkor szólok, ez egy nem túl favorizált elme állapot.Ebben az állapotban a figyelmed ide-oda cikázik a vágyaid és a negatív gondolataid között, teljesen ellehetetlenítve, hogy koncentrált légy. Emiatt leginkább a téged ért impulzusok rángatnak, nagyon alacsony szinten van az önkontrollod és rossz szokásokat ismételgetsz - de a "legjobb", hogy ennek valószínűleg tudatában se vagy. Valamit szögezzünk le: ez az állapot nem "csakúgy" néha megtörténik magától, hanem egy okozat.

Ha úgy vagy vele, hogy igazából már megszoktad, hogy folyamatosan egy zaj van a fejedbe, akkor könnyű figyelmen kívül hagyni. Elképzelhető, hogy néha zavar, de a gondolat, hogy változtass rajta nem merül fel.. oké, nemgáz!

Én csak arra szeretnék rávilágítani, hogy ez az állapot a boldogságra és az életben való haladásra annyira hatékony mint ha egy maratoni futás közbe, uzival lábon lőnéd magad.. fél méterenként! 

Mi okozza?

Az emberi agy úgy működik, hogy rossz érzések esetén automatikusan azt keresi, hogy hol tud a legkönnyebben jó érzésekhez jutni. Például olyat kell tanulnod, amihez tudod, hogy nincs kedved (rossz érzés) és van egy olyan minta a fejedbe, hogy a facebook ad egy kis megkönnyebbülést, akkor könnyen lehet hogy tanulás helyett az ismerőseid adatlapját böngészve baszod el az időd. A közösségi média végtelen tartalmat kínál, az újdonság pedig mindig dopamintermelést vált ki az agyban. Évmilliókkal ezelőtt a jó érzésekért baromira meg kellet küzdeni (najó, nem voltam ott, csak sejtem) ma viszont az arcodba nyomják a szolgáltatók és megfojtanak vele. Ja, és nem az ő hibájuk ha hagyod.

A majom-elmét negatív érzések aktiválják (fáradság, szorongás, bizonytalanság, unalom, magány, gyengeség érzete, stb.) és nem fogod azonnal észrevenni, hogy - azért gyújtasz rá, nyitsz egy sört, harapod a táblás milkát vagy ragadsz a facebookon, mert vársz egy kis enyhülést - ugye ezekről legtöbbször nem hozol egy tudatos döntést. 

A poént hatványozza, hogy az információ áradat miatt túlstimulált agynak nem marad figyelme önreflektíven gondolkodni. Sokan kétségbe is esnek ha egy napot el kell tölteniük magukkal..  -nemgááz

Candycrush, facebook, sorozatok, tumblr, híroldalak.. Szerencsére végtelen hosszú a lista, amikkel elterelheted a figyelmedet arról, hogy hülyeségeket ismételgetsz nap mint nap.

Konklúzió

Nem szeretnék olyan írni, hogy így-is így csináld a dolgokat, és akkor jó lesz.
Amit én csinálok az az, hogy egyre többször azonosítom, mikor ZAJ van a fejembe és próbálom elcsípni magam, amikor negatív mintákat ismételgetek. 

Jelenleg olyan mini procedúrákat dolgozok ki, amiket be tudok vetni - mikor rajta kapom magam, hogy olyan dolgot csinálok, ami nem épít. Ha valaki jobban el akar mélyedni a témában, akkor a Szokás Hatalma és a Fókusz c. könyveket simán ajánlom.

Az megvan, amikor nagyon elhatározod magad, hogy 'most aztán tényleg nagyon megváltoztatom a dolgokat! - és érzed is a szikla szilárd elhatározást is magadba.. aztán pár hét után puff.. kifulladsz!

Nekem tavaly több ilyen volt, ami ha másnak nem is, tapasztalatnak mindenképp jó volt: - hogy a dolgokat nem így kell csinálni! Ekkor a nyers akaraterőre támaszkodtam, amit az elhatározás pillanatában mindig többre becsültem mint amivel valójában rendelkeztem. - Lehet másnak ez bejön, én idén úgy döntöttem inkább kipróbálok valami újat:
 
Mindegyik területhez kidolgozom azokat a lépéseket amik egész biztos közelebb visznek a célomhoz. Így lesz 10-12 olyan procedúrám amiknek az ismétlésével új fen tartható szokásokat akarok formálni, emellett pár régit elhagyni.. Ja és nyilván igyekszem nem savazni magam amikor elbaszom, hanem levonni a következtetést, hogy -jó akkor erre legközelebb jobban oda kell figyelnem. Apropó..figyelem

Még egy fejezet van hátra a Fókusz c. könyvből, amit valószínűleg holnap be is fejezek.
Nem tudtam volna jobb könyvet választani az év elejére, szóval fogok írni belőle egy összefoglaló cikket (valószínűleg több részletre bontva).

Ezen kívül a szokásokkal is foglalkozok még mélyebben, viszont ez csak egy "helyzetjelentős" bejegyzésnek készült, arról hogy mik mennek a háttérben.. most ép Stonebank

3 fő területen jelöltem ki célokat magamnak, ami felé idén haladni akarok.

1. Fizikai kondi
2. Online vállalkozás elindítás
3. Mentális növekedés 

Kicsit részletezem ezeket, hogy nagyjából meglegyen mit takarnak

Fizikai kondi 
Igen tudom.. ez így januárba felettébb eredeti.
Semmi elvetemült gyúrás, arról van szó, hogy az utóbbi időben elhanyagoltam ezt a területet és ennek látható (illetve nem látható) eredményei vannak ami zavar. Szóval egy 4 hónapos izomtömeg növelés majd szálkásítás és nyárra szinten tartás a cél. HurráLejárni a terembe és odafigyelni a kajálásra megfeszíteni magadat akaraterőt igényel, szóval ezt is egyfajta mentális workoutnak fogom fel. Remélhetőleg februárba már nem lesz heringparti a terembe.

Online vállalkozás elindítása
Itt szeretném tisztába tenni, hogy ez a blogtól egy teljesen független projekt. Egy már meglévő nagyobb közösségbe szeretném ha elindulna a pozitív értékáramlás.
Számomra ez egy teljesen új terület. Nem csináltam még ilyet.

Üzleti modell, Brand építés, marketing, piackutatás - a területek amiket érintek.
A fentieken kívül  azok a pszichológia tényezők foglalkoztatnak, hogy lehet egy vállalkozáson belül csapatba dolgozni, produktív lenni és leküzdeni azokat a korlátozó hiedelmeket amik mindenképp felmerülnek, amikor valami új dologba belevágsz.

Mentális terület
Ez lesz az ami leginkább le fogja fedni az egész évet. és valamennyire az előző kettő területet is, viszont hasznosnak tartottam elkülöníteni. Nagy vonalakban:

• könyvek elolvasása - jegyzet készítés
• új készségek elsajátítása / támogató szokások kialakítása
• meditáció
• írás

Menetközbe azért szeretném élvezni az életet és nem droiddá válni, viszont azt se szeretném ha év végén úgy kéne visszanéznem az évemre, hogy alig történt valami erőlelépés.

Nem lesz ez kicsit sok?

De! szándékosan tűztem ki magam elé sokat, mert akkor muszáj lesz megfeszíteni magam. Úgy látom, hogy ahogy tavaly csináltam a dolgokat, az idén nem lesz elég. 
Nincs az egész évre lebontott tervem, és hülyeségnek is tartanám egy egész évet előre megtervezni. Szóval menet közbe fognak kibontakoztatni a dolgok.

A szó amit szem előtt tartok: vodka fejlődés!

Ha végig olvastad az előző bejegyzést és nem ragadtál le a cicás videón, akkor beszéljünk arról, hogy: Miért kell erről blogolni? Nem kell, viszont én akarok! Egy napló vezetése segít a célon tartani a fókuszt. Nekem ez már tavaly is bejött, gondoltam idén emelek a téten és publikussá teszem. 
Nem tudom a LifeT!lt-s Balogh Tamást ismeritek-e - Szerintem elég jó ötletnek bizonyult, hogy anno 2011-ben, nem egy kockás füzetbe vetette le a gondolatait, hanem blogot indított. (tavaly ebből merítettem motivációt, és váltam meg 10kg feleslegtől).

Az írás fejleszti az önismereted, tisztába leszel a MIÉRT-jeiddel, strukturálod a gondolataid egy témával kapcsolatba..azért ezek elég hasznos dolgok! Valamilyen formába érdemes naplózni az utat! Lehet füzetbe, excelbe, skicc a naptárba vagy keresel egy appot a telefonodra. A lényeg, hogy előtted legyen, hogy haladnod kell és nem ülhetsz egy helyben - Én exhibicionista módon ezt a blogot fogom használni erre a célra. Ezen kívül lenne itt még valami: 

Könyvek

Túllépve a mainstream önfejlesztő könyveken iszonyatosan jó anyagokat lehet találni. 
Én tavaly egy kisebb vagyont költöttem el könyvekre. Többet vásároltam, mint amennyit egy év alatt el tudnék olvasni. -Miért? Mert a könyvek olyanok mint a kábítószer fontosnak tartottam az elköteleződést, hogy ott legyenek a polcomon és bármikor kézbe tudjam venni őket. Menet közbe jelezték a barátaim, hogy amúgy feltalálták a könyvtárat, viszont addigra én már teljesen ráfüggtem és hétről hétre jártam be az Astoria booklineba.

Jelenleg Daniel Goleman - Fókusz c. könyvét olvasom, amiről még biztos fogok írni, mert számomra hatalmas mind blown! 

Miért hoztam létre a blogot?

Vergődöm a szerkesztő előtt masszív 40 perce és ötödjére törlöm ki, majd kezdem újra az egészet. Igazából kicsit vicces de inkább idegesítő.

Gyanítom a bloggerek ismerik az érzést, hogy mit össze lehet majrézni az első bejegyzés megírásán. Azt gondolod, hogy ,,ennek mindenképp valami ütős posztnak kell lennie!" (Pedig jó eséllyel rajtad kívül még senki se olvassa)
Nálam legalább is most ez a helyzet. Szóval elengedem a gondolatot, hogy TÖKÉLETESEN király első bejegyzést kéne írnom, mert itt ülnék rajta még napokig, aztán hagynám az egészet a francba! Inkább megteszem az kezdő lépést és írok egy bénázós erőltetett első bejegyzést.
Ha egész őszinte akarok lenni, akkor el kell mondjam, hogy a blog elsősorban az én érdekeimet szolgálja. És egy nagyon egyszerű gondolat motiválja: Szeretnék többet haladni idén mint tavaly! Viszont elég esélyes, hogy menet közbe olyan gondolatokat is közzéteszek, amik neked is hasznosak, ha megfogalmazódott már benned bármiféle hasonló gondolat. 

Szóval van egy elméletem!

Kitűzöl egy célt (ez így év elején elképzelhető, nem?) megálmodod, hogy milyen király lesz ha eléred és jó esetbe megfogalmazódik benned, hogy ehhez milyen tevékenységet kell végezned. Rosszabb esetbe azt se tudod még, hogy mit csinálj. (Ha nincsenek céljaid, akkor ez a blog baromira untatni fog! helyette javaslom neked ezt a 60 perces cicás videót: https://www.youtube.com/watch?v=UIrEM_9qvZU elképzelhető sokkal szórakoztatóbb lesz számodra!) 

Én 3 területtel szeretnék haladni idén. (ezekről később lesz szó) de ami a lényeg: a célhoz elérni általában nem egy, hanem sok lépés, és ami probléma szokott lenni (nálam legalább is már felmerült), hogy ha menet közbe ezekkel a lépésekkel elmaradozol. Mert a lépéseket folyamatosan fen tartani nehéz.

• fáradt vagy..
• közbejön valami nem várt..
• épp nincs kedved hozzá..
• vagy észre se veszed, hogy lett volna 1 szabad órád, de elbasztad facebookozással..

Pár hét múlva azon kapod magad, hogy egyáltalán nem haladsz a kitűzött céljaid felé.. és az tudod mi? Egy kurva dühítő érzés!

Ilyenkor két dolog szokott történni: 
Elkönyveled, hogy egy cselekvés képtelen ember vagy, de mivel ilyen önképpel együtt élni elég fusztráló, inkább megmagyarázod azzal a dolgokat, hogy a körülmények nem voltak ideálisak. És a jövőben egyre kevésbé fogsz új célokat kitűzni. Vagy azt mondod: BÁRMIT, CSAK EZT NE!

Akkor már inkább elkezdek blogolni róla!