Hibázni jó

Ha egy projektbe kezdesz bele, jól használható az az analógia, hogy először is kell egy terv. Viszont nem érdemes a végtelenségig csiszolgatni - minden lehetőséget kigondolni - mert úgy az életbe nem kezdesz bele.

A terv csak az elindulást szolgálja - hogy megszerezhesd azokat a tapasztalatokat amik alapján egy sokkal jobb tervet tudsz készíteni. Egy 2.0-s verziót, amivel már négyzetesen jobban tudsz hasítani. Hogy miért? Mert már elkövetted a hibákat (!) és tudod, hogy mire kell odafigyelned legközelebb. A hibákat nem elkerülni kell, hanem tanulni belőlük. Ez az iterativ fejlődés kulcsa. Ami egy sokkal hasznosabb megközelítés, mint ha próbálnál tapasztalatok nélkül mindent tökéletesen csinálni és ezzel teljesíthetetlen elvárásoknak megfelelni. 

A perfekcionizmus bűn

A napokba fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy fél év múlva elindítok egy új projektet, amit már erősen a közösségi média irányába szeretnék tolni. Egy fókuszáltabb és gyakorlatiasabb anyagot szeretnék előállítani, amik kiindulópontként szolgálnak pár hasznos készség elsajátításához.

A 100lepes ezt a "nagyobb célt" hivatott szolgálni, ugyanis szükségem volt hozzá egy olyan platformra, ahol elkezdhetek hibákat elkövetni. Mit értek ez alatt? 

Ha beleolvasol látod, hogy a megfogalmazásom leginkább öncélú, nem használok túl sok figyelmet megragadó technikát - mint ütős bejegyzés címek, aktualitások stb... (Erre a 3 dologra figyelj amikor a Belga - Magyar meccset nézed vasárnap.. LOL - mekkorát menne egy ilyen bejegyzés most, a Nemzeti Sport tudja :P)

Szóval meglepődtem mikor reggel láttam, hogy 1000+ lapletöltést kapott az előző - Erőszakmentes kommunikációról írt bejegyzésem.