Egy tanulmány szerint tevékenységeink több mint 40 százaléka nem tényleges döntésen, hanem szokásokon alapul. Kutatók szerint ez azért van, mert az agy folyamatosan keresi a módját, hogy miként takarékoskodhat az energiával. Amint beindul egy automatikus cselekvés a szürkeállományunk megpihenhet, hiszen a rutinműveletek szinte gondolkodás nélkül képesek vagyunk végrehajtani. Éppen ezért törekszik az agyunk ösztönösen arra, hogy a legtöbb gyakori cselekvéseinket szokássá alakítja: a szokás lehetővé teszi számára, hogy gyakrabban lekapcsoljon (ennek az energiamegtakarítási ösztönnek a működési elvét egyébként szokáshuroknak nevezik)

Tök őszintén? Eddig abszolút hiányosak voltak az ismereteim ezen a területen, ezért nem is tulajdonítottam ennek kellő jelentőséget. Nemrég a kezembe került egy könyv a szokásokkal kapcsolatba, amit követett még kettő, illetve egy online tréning a témakörről.

Korábban már foglalkoztam olyan területekkel, mint az akaraterő, figyelem, érzelmi intelligencia és neuroplaszticitás - ezeknek az összefüggéseibe olvasni az alábbi gondolatok sokkal érdekesebb, mint ha csak magukba lógnának a levegőbe:

A szokás munkát, gondolkodást, időt és akaraterőt takarít meg. Munkát, mert ritmikussá teszi azt. Gondolkodást, mert a cselekvés irányítását a tudatos elméből átteszi a tudat alattiba. Ugyanilyen módon takarít meg akaraterőt. Időt takarít meg, mert kiiktatja a tét nélküli döntések mérlegeléséből fakadó késlekedést.

Az idő és az energia korlátozott erőforrások. (főleg ha valaki a csak meríti és nem tölt vissza, ugye kettővel ezelőtti bejegyzés: A stabilitás) Én magamon is tapasztaltam, hogy túl gyakran pazarlom tét nélküli dolgok mérlegelésére a figyelmem. Ez nyilván nem jó - hanem egy rossz szokás.

Amikor valamit csinálunk, az ismétléssel egyre könnyebben fog menni. Az első próbálkozás a legnehezebb. Tizedszer már könnyű. Amikor már ezerszer csináltuk, automatikussá válik. Ez a szokás kialakulásának módja.

Tudom, hogy a fenti idézet már-már közhelyes, viszont érdemes úgy tekinteni erre, hogy a szokások az idegrendszer bejáratott ösvényei.

Ez a neuroplaszticitáson keresztül válik érdekessé: Gyakorlatilag arról van szó, hogy az agyban folyamatosan új és új kapcsolatok alakulnak ki a neuoronok között és ismétléssel ezek a kapcsolatok erősödnek, ezáltal válik a folyamat egyre könnyebbé.

Viszont az első próbálkozások erőfeszítésihez szükséges energiát akkor tudod biztosítani ha nem pazaroltad el másra és ha egész pontosan meghatározod, hogy mire fordítod azt (és mire nem! - ugye a produktivitáshoz szükséges, hogy legyen egy olyan listád, hogy milyen tevékenységek nem kaphatnak helyet egy bizonyos időszakban.) Stabilitás + Fókusz

Mint a pestistől óvakodjunk, hogy hátrányos szokásokat vegyük fel! Életünk minél több apró részletének megoldását bízzuk az erőfeszítést nem igénylő automatizmusra, annál több szellemi energiánk marad az alkotó munkára. Nincs szánalomra méltóbb ember annál, mint akinek a megrögzött határozatlanságon kívül nincs más szokása, és aki számára minden cigaretta, minden pohár ital, minden felkelés és lefekvés, minden feladat elkezdése hosszú fontolgatás tárgya. Az ilyen egyén idejének jó részét arra pocsékolja, hogy olyan dolgokon töprengjen — csinálja, ne csinálja, ha megcsinálta, jól csinálta-e? — melyek elintézésének már a vérében kellene lennie.

Minden döntés meghozatala mentális energiát igényel. Ha valakinek nincsenek kialakult álláspontjai, amik mentén gondolkodik, annak a sok lényegtelen döntés felemészti a rendelkezésre álló figyelmét.

A szemem előtt van annak az embernek a képe, aki a csokisor előtt hosszasan fontolgatja, hogy mi legyen az esti nassolni való - közbe ordít róla, hogy az élete katasztrófa és csak sodródik... de érted - ő minden mentális energiáját arra költi, hogy melyik csokit vegye az esti filmhez.A szokásokkal kapcsolatba a cél az, hogy minél hamarabb kezdj el számodra hasznos tevékenységekből rutint formálni. Ehhez szükséges a fókusz (hogy minden mást ki tudj zárni) és az akaraterődet egy szokás kialakítására fordítsd.

Nem mindegy, hogy mindig rá kell venni magad, egy számodra egyébként hasznos cselekvés elvégzésére, vagy sikerült rutin alakítanod belőle.(sport, elegendő folyadék bevitel, meditáció, stb) - Illetve időnként felül vizsgálni a meglévő szokásaidat, hogy mennyire hasznosak vagy nem hasznosak - hosszútávon. 

A jelenlegi álláspontom az, hogy a szokásokkal foglalkozni kulcsfontosságú és ez a gondolat elkezdte körvonalazni a márciusi kihívásomat.