Miért hoztam létre a blogot?

Vergődöm a szerkesztő előtt masszív 40 perce és ötödjére törlöm ki, majd kezdem újra az egészet. Igazából kicsit vicces de inkább idegesítő.

Gyanítom a bloggerek ismerik az érzést, hogy mit össze lehet majrézni az első bejegyzés megírásán. Azt gondolod, hogy ,,ennek mindenképp valami ütős posztnak kell lennie!" (Pedig jó eséllyel rajtad kívül még senki se olvassa)
Nálam legalább is most ez a helyzet. Szóval elengedem a gondolatot, hogy TÖKÉLETESEN király első bejegyzést kéne írnom, mert itt ülnék rajta még napokig, aztán hagynám az egészet a francba! Inkább megteszem az kezdő lépést és írok egy bénázós erőltetett első bejegyzést.
Ha egész őszinte akarok lenni, akkor el kell mondjam, hogy a blog elsősorban az én érdekeimet szolgálja. És egy nagyon egyszerű gondolat motiválja: Szeretnék többet haladni idén mint tavaly! Viszont elég esélyes, hogy menet közbe olyan gondolatokat is közzéteszek, amik neked is hasznosak, ha megfogalmazódott már benned bármiféle hasonló gondolat. 

Szóval van egy elméletem!

Kitűzöl egy célt (ez így év elején elképzelhető, nem?) megálmodod, hogy milyen király lesz ha eléred és jó esetbe megfogalmazódik benned, hogy ehhez milyen tevékenységet kell végezned. Rosszabb esetbe azt se tudod még, hogy mit csinálj. (Ha nincsenek céljaid, akkor ez a blog baromira untatni fog! helyette javaslom neked ezt a 60 perces cicás videót: https://www.youtube.com/watch?v=UIrEM_9qvZU elképzelhető sokkal szórakoztatóbb lesz számodra!) 

Én 3 területtel szeretnék haladni idén. (ezekről később lesz szó) de ami a lényeg: a célhoz elérni általában nem egy, hanem sok lépés, és ami probléma szokott lenni (nálam legalább is már felmerült), hogy ha menet közbe ezekkel a lépésekkel elmaradozol. Mert a lépéseket folyamatosan fen tartani nehéz.

• fáradt vagy..
• közbejön valami nem várt..
• épp nincs kedved hozzá..
• vagy észre se veszed, hogy lett volna 1 szabad órád, de elbasztad facebookozással..

Pár hét múlva azon kapod magad, hogy egyáltalán nem haladsz a kitűzött céljaid felé.. és az tudod mi? Egy kurva dühítő érzés!

Ilyenkor két dolog szokott történni: 
Elkönyveled, hogy egy cselekvés képtelen ember vagy, de mivel ilyen önképpel együtt élni elég fusztráló, inkább megmagyarázod azzal a dolgokat, hogy a körülmények nem voltak ideálisak. És a jövőben egyre kevésbé fogsz új célokat kitűzni. Vagy azt mondod: BÁRMIT, CSAK EZT NE!

Akkor már inkább elkezdek blogolni róla!