Pár hét múlva szeretnék érinteni egy témát - ami elképzelhető, hogy valakinek totális érdektelen lenne bizonyos előtudás nélkül. És magamból kiindulva - kétlem, hogy sokan emlékeznének a vegetatív idegrendszerről tanultakra a középiskolai biosz órákról. Pedig az ezzel kapcsolatos ismeretek alkalmazása lehetővé teszi, hogy magasabb színvonalon tudd kivitelezni a cselekedeteidet, csökkenti az érzelmi reaktivitást, és biztosítja az energiát, hogy rá tudd venni magad nehéz lépések megtételére.

Tisztába vagyok vele, hogy az idegrendszer működéséről olvasni nehezebb mint játszani egy menetet a Candy Crush-al, de szerintem hatványozottabban több haszonnal is kecsegtet annál.

A belső mérleghinta

Minden szervet behálóz két ellentétes hatású rendszer, és a külső tényezőktől függően az egyik uralkodóvá válik a másik felett. Ilyenkor a domináns idegrendszeri működés által kialakított hatások érvényesülnek a szervezeten belül. A két rész - szimpatikus és a paraszimpatikus - egymással összekapcsolódva működnek. Az aktivitásuk közötti egyensúly az, ami fenntartja a stabil belső környezetet.  

A két rendszer stimulálása két nagyon különböző reakciót vált ki. A szimpatikus rendszer a Fight or flight reflexért felel, ami egy stressz reakció, a paraszimpatikus pedig a Rest and digest reflexért, ami az emésztésér és az energia raktárak feltöltésért felelős. Ezek a reakciók jóval a tudatos gondolkodásért felelős neocortex kifejlődése előtt alakultak ki, ezért a működésük is leginkább tudat alatt zajlik.

Szimpatikus idegrendszer

A szimpatikus rendszer funkciója, hogy felkészítse a szervezetet a hirtelen nagyobb terhelések elviselésére, amikor fenyegetést észlel. Fenyegetés szubjektív - egyénenként változó, hogy ki mit tart annak - de nem kell, nagy dolognak lennie - elég egy gondolat, hogy nincs elég pénz a tárcádba, vagy egy feszítő határidő közeledte. A reakció az amygdalában kezdődik, ami kivált egy neurális választ a hipotalamuszban, a mellékvesében szinte egy időben aktiválódik és bocsátódok ki az adrenalin. A belső mérleghinta automatikusan elkezd a Fight or Flight reflex irányába dőlni.

Ez lényegébe egy jól működő energia gazdálkodási folyamat. Akkor fejlődött ki, amikor fenyegetés tétje egyedül az életben maradás volt. Ma viszont egy picit árnyaltabb a kép - kevés olyan dolog van ami valódi életveszéllyel jár, viszont annál több apró fenyegetés ingerli a rendszert a nap folyamán. 

A szervezet ilyenkor leállítja az emésztést, és a racionális gondolkodásért felelős frontális kérget háttérbe szorítja, cserébe növeli a pulzust és az izmokat felkészíti a támadásra (vagy a menekülésre), a figyelem beszűkül és kizárólag a negatív gondolatok kerülnek előtérbe.

Paraszimpatikus idegrendszer 

Hatása ellentétes a szimpatikus idegrendszerével, működése az energia megőrzésére és újratermelésére irányul. A szívritmus csökken, a pupillák összeszűkülnek.. nem mennék most végig a teljes fiziológiáján - a lényeg, hogy amikor ebbe az irányba dől a  belső mérleghinta, akkor a szervezet visszaáll nyugalmi állapotba és elkezdi feltölteni az energia tartalékait. A két rendszer közötti döntő különbség, hogy a szimpatikus idegrendszer az energia kibocsájtásért addig a paraszimpatikus az energia visszaállításáért felel.

Itt jegyezném meg, hogy az energia nem csak azt jelenti, hogy - ,,jújjdejó fittebb és mosolygósabb vagyok" 

Ez az energia szükséges

• új készségek elsajátításához
• támogató szokások kialakításához,
• az akaraterő és az önkontroll fenntartásához
• továbbá másik emberre való figyelés (empátia) alapja is egyben

Egész egyszerűen kizárt, hogy ezeken a területeken bárki komoly eredményeket tudjon felmutatni, alacsony energiaszint mellett.

21. századi probléma

A "átlagember" fő problémája, hogy túl sok inger stimulálja az idegrendszerét, ezzel folyamatosan a szimpatikus irányba billentve azt, eközben kevesen fordítanak figyelmet rá, hogy a paraszimpatikus rendszer aktiválásával egyensúlyba hozzák magukat. Ennek a kognitív fejlődés, az önkontroll és az empátia is a kárát látja.

Szerintem mindenki papírra tud vetni kapásból 52 olyan dolgot, ami aggasztja. - Kitalálni az életed, hogy ne egy minimálbéren tengődő proli legyél, mit gondolnak rólad mások, felkészülés vizsgákra, konfrontáció a környezetedben élőkkel - ezek mind a szimpatikus idegrendszert aktiválják. 

Korábban ZAJ-ként hivatkozom arra az állapotra, amikor túl sok gondolat van egyszerre a fejedbe és nem tudsz igazán semmiben elmélyülni.

Velem megtörténik, amikor túl sok információt gyűjtök be egy témával kapcsolatban, vagy amikor a túl sok tennivalóm párosul a kevés szabadidőmmel, illetve amikor két lehetőség között a végtelenségig mérlegelek.

A ZAJ egy fokozott agytevékenység, amikor egy időintervallumon belül túl sok gondolat váltja egymást, a kezelhetetlen nyomás miatt az agyad elkezdi leadni a vészjelzést, amire a szimpatikus idegrendszer reagál és indul a Fligh or Fight reflex annak minden fiziológiai változásával együtt - automatikusan és tudat alatt. 

Ha túl sűrűn kapcsolódik be a stresszválasz, akkor az Amygdala túlérzékennyé válhat, és már akkor is beindítja a stresszreakciót, amikor csak kis, veszélytelen problémáról van szó. Biztos láttatok már idegbeteg taxisofőrt, vagy hisztis nőt - ezt hívjuk túlzott érzelmi reaktivitásnak, ami szerintem nem egy jó dolog.

Az eddigieket figyelembe véve talán könnyebb egyet érteni azzal, hogy ha lenne egy olyan gyakorlat, ami aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, akkor azzal mindenkinek érdemes lenne foglalkozni. És itt szeretném a figyelmet arra irányítani, hogy a meditáció, a jóga és a relaxáció pontosan ezek a gyakorlatok.

Egyensúly

A meditációs gyakorlatok alatt tudatosan elcsendesíted az elméd, ezzel aktiválod a paraszimpatikus idegrendszer, amivel megkezdődik az energiaraktárak feltöltése.

A rövid távú hatásai:

• A kevesebb alvás (ami sokkal pihentetőbb) >> dirr: nyertél időt
• A meditáció után érezhetően fókuszáltabbá válsz
• Több energiával rendelkezel (amit tanulásra, új készség/szokás elsajátítására, jobb önkontrollra, vagy mélyebb kapcsolatok kialakítására költhetsz el

A hosszú távú hatásait szerintem a neuroplaszticitáson keresztül érdemes megvizsgálni, ami nagyon leegyszerűsítve arról szól, hogy az agyunk folyamatosan újra strukturálja magát, minden "használat" után.

Egy Massachusettsi Kórházban végeztek egy kísérletet, ahol a 16 önkéntessel a meditáció hatásait vizsgálták. Az MRI-felvételekből egyértelműen kimutatták, hogy már 8 heti rendszeres meditáció fizikai változást idéz elő az agyban.

A tanulás, emlékezés szempontjából kulcsfontosságú hippocampus területén növekedett a szürkeállomány sűrűsége, ezzel párhuzamosan a stresszért és a dühért felelős amygdala szürkeállomány-sűrűsége csökkent a kísérletben résztvevőknél a kontroll csoporttal szemben - akik nem meditáltak. (A cikkre egyébként rá tudtok keresni, ha valakit bővebben érdekel.)

Ami legjobban megragadta a figyelmem ebből a kísérletből az a 8 hét volt. 

Pont ennyi telt el eddig az évből - Ha belegondolsz igazából ez nem sok azért cserébe, hogy olyan kulcsfontosságú területeken fejlődést érj el, ami utána egész hátralévő életedben a segítségedre lesz. Előnyt biztosít bárkinek egy olyan emberrel szemben, aki azt mondja, hogy ő inkább nem foglalkozik vele - viszont ehhez szükséges egy adag egyéni felelősségvállalás is.