Reggel amikor felébredtem még chilleltem kicsit az ágyba. Majd támadt egy jó ötletem.. aztán még egy.. utána eszembe jutott, hogy írok egy bejegyzést és edzeni fogok ma.. Ohh fuck, meg kell csinálnom a számítógépet! Ja, a bankba is be kell mennem, Hol ebédeljek? el kell küldenem egy határidős mailt.. mire kikeltem az ágyból már azon szorongtam, hogy nem lesz időm a vállalkozás fejlesztéssel foglalkozni . csak rakom bele a pénzt és sose fog elkészülni! Picsába, elfelejtettem az ötletet!
Ezek után legritkább esetbe se következik produktív munka, sokkal inkább vergődés, hogy melyik feladatot csináljam, ha belekezdek az egyikbe - közbe 6 másikon jár az agyam. -na ezt nem!
Elméleti szinten tisztába vagyok a megoldással, de elméleti szinten tudni valamit nem sok - viszont a gondolatot nem tudom megkerülni, hogy nagyon sok számomra példaértékű embernél megjelenik a rendszeres meditáció gyakorlata.
Tavaly kísérleteztem vele és annak ellenére, hogy amikor "csináltam" mindig pozitív tapasztalatom volt vele, nem gyakoroltam rendszeresen.
Szerencsére nem rendelkezem olyan előítéletekkel, hogy a meditáció valami woodoo hülyeség, és van annyi előnyöm, hogy a tavalyi próbálkozásaimat pozitív tapasztalatnak könyveltem el. Ezért Februárba erőfeszítést teszek, hogy szokást formáljak belőle.
Andy Puddicombe alkalmazásával, a Headspace-l kezdek - szimpatikus, hogy nem erőlteti az elvont filozófiákat, hanem tudományosan alátámasztva magyarázza el, hogy hogyan működik az agy és hogyan reagál a stresszhelyzetekre.
Másfél hétre felfüggesztem az egyik tanulási projektemet, hogy mélyebb figyelemmel tudjak fordulni a meditáció felé. Minél egyszerűbbé akarom tenni a magam számára a dolgokat, ehhez az kell, hogy átmenetileg lemondjam olyan dolgokról amiket amúgy szeretek csinálni.
A fókusz nem azt jelenti, hogy valamire igent mondasz, hanem, hogy minden másra nemet.
